Ugrás a fő tartalomra

Robin Maxwell: Ó, Júlia

Nem vártam sokat ettől a könyvtől, egyrészt mivel Shakespeare híres  művének a feldolgozása, másrészt pedig féltem, hogy túl csöpögősre sikeredett. Ám be kell hogy valljam: nagyon tetszett a könyv! Két nap alatt kiolvastam (pedig szinte csak jártamban-keltembe, villamoson utazva van mostanság időm olvasni), olvasmányos volt tehát, meg eseménydús, és hűen követte az eredeti fonalat - természetesen kibővített eseményekkel és háttér-történésekkel, ezeket jó volt olvasni, megismerni. Ezen kívül nagyon tetszettek a Dante idézetek.
A könyv, bár feldolgozás, nem ma és nem is a közelmúltban, hanem 1443-ban játszódik. A helyszín pedig ezúttal Firenze. A két főszereplő neve természetesen itt is Júlia és Rómeó. Júliát férjhez akarják adni az egyébként eléggé antipatikus Jacopóhoz, pedig a szíve Rómeóért dobog. (Mondjuk érdekes módon ebben a regényben nem éreztem annyira az ellenségeskedést a két család között.) Kedvenc részem, mikor a férfiruhába öltözött Júlia éjszaka kiszökik a városba Rómeóval. Persze sajnos itt is várhatóak negatív események. Az utolsó pillanatig abban reménykedtem, hogy ez biztosan más lesz, mivel feldolgozás, szóval reménykedtem valamiféle happyendben. Ám hogy az írónő hogyan fejezi be a könyvet, maradjon titok.

Robin Maxwell, az angol történelmi regények népszerű szerzője nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy újraírja Shakespeare egyik legnépszerűbb drámáját, a Rómeó és Júliá-t. Az írónő ezúttal is történelmileg hiteles regényt írt: a halhatatlan szerelmesek története Verona helyett a reneszánsz Firenzében játszódik. Miközben megismerhetjük a nyüzsgő város hétköznapjait, kibontakozik előttünk egy ifjú pár szerelmi története, amely nem kevésbé drámai és szívszorító, mint a nagy költőé, ám ezúttal azt is láthatjuk, mi zajlik a kulisszák mögött.

Megjegyzések

  1. Én is kíváncsi voltam arra, hogy vajon másképp fog-e végződni a történet. :o) Nem tudom olvastad-e már az írónőtől, de ha nem, akkor ajánlom a figyelmedbe ezt a könyvét, ez a leg-leg-leg tőle
    http://www.libri.hu/konyv/boleyn-anna-titkos-naploja.html

    VálaszTörlés
  2. Köszi a tippet, elolvasom majd mindenképp :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább