Ugrás a fő tartalomra

Melanie Gideon: Mindörökre behálózva

Mikor megláttam a borítóját ennek a könyvnek, arra gondoltam, hogy na, egy újabb szenvedős-csöpögős-családanyás regény. Ami miatt mégis kivettem a könyvtárból az a következő mondat volt a borítón ajánlóján:
Regényében Melanie Gideon nem csupán a dolgozó családanyákhoz szól; arra is rávilágít, hogy az internetet térhódításával egyre inkább elhanyagoljuk azokat, akik igazán megérdemlik figyelmünket: a szeretteinket.

Ez milyen igaz a mai világban! Tényleg hajlamosak vagyunk virtuális életünkbe menekülni, jobban érdekel minket, ki kommentelt nekünk a facebook-on, mint hogy épp mivel foglalkoznak körülöttünk családtagjaink, akikkel a beszélgetések is megritkulnak. 
Alice (a főszereplő, 45 éves családanya) is ilyen: facebook-ozik meg "guglizik" - mondjuk ez szerintem még annyira nem internetfüggőség. A gond ott kezdődik, hogy részt vesz egy internetes házasságkutató felmérésben, ahol a 22-es feleség elnevezést kapja, és beleszeret az ismeretlen 101-es kutatóba, akivel egy idő után már nemcsak a kérdőívről emaileznek. Közben, a való életben, férjének, Williamnek az állása veszélybe kerül, és azért a kamasz lányára és fiára sem árt odafigyelni. Mondjuk néha engem idegesített Alice, amikor mindenféle képzelgései voltak a gyerekeiről (pl. hogy a fia meleg), szóval néha kicsit túldimenzionálta a dolgokat (nemcsak emiatt), de megbocsátottam neki. Szerencsére nem csak virtuláis életet él, mert igazándiból drámatanár, és iskolai színdarab bemutatójára készül a diákokkal - több-kevesebb sikerrel. Emellett barátnőzik, férjével vendégségekbe jár, vendégeket fogad. De ugye ott a titkos élete. Vajon ki lehet ez a 101-es kutató? Sikerül vele személyesen találkoznia? Vagy sikerül visszatérnie a való életbe, a férjéhez?
A regény témája tetszett, nem árulok el nagy titkot, ha leírom, hogy a kérdőív kérdéseit elolvashatjuk a könyv végén (a regény közben csak Alice válaszait látjuk); szóval jó volt, titokzatos volt, még ha kb. a regény közepe után már picit sejteni is kezdtem "bizonyos dolgokat". ;)

A szerzőről:
Melanie Gideon Rhode Islanden született az Egyesült Államokban, újságíró, több sikeres gyerekkönyv szerzője. Házasságom története című, első, felnőtt közönséghez szóló regénye 2010-ben jelent meg az Athenaeum Kiadó gondozásában. Férjével és kisfiával San Francisco környékén élnek.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább