Ugrás a fő tartalomra

Melanie Gideon: Mindörökre behálózva

Mikor megláttam a borítóját ennek a könyvnek, arra gondoltam, hogy na, egy újabb szenvedős-csöpögős-családanyás regény. Ami miatt mégis kivettem a könyvtárból az a következő mondat volt a borítón ajánlóján:
Regényében Melanie Gideon nem csupán a dolgozó családanyákhoz szól; arra is rávilágít, hogy az internetet térhódításával egyre inkább elhanyagoljuk azokat, akik igazán megérdemlik figyelmünket: a szeretteinket.

Ez milyen igaz a mai világban! Tényleg hajlamosak vagyunk virtuális életünkbe menekülni, jobban érdekel minket, ki kommentelt nekünk a facebook-on, mint hogy épp mivel foglalkoznak körülöttünk családtagjaink, akikkel a beszélgetések is megritkulnak. 
Alice (a főszereplő, 45 éves családanya) is ilyen: facebook-ozik meg "guglizik" - mondjuk ez szerintem még annyira nem internetfüggőség. A gond ott kezdődik, hogy részt vesz egy internetes házasságkutató felmérésben, ahol a 22-es feleség elnevezést kapja, és beleszeret az ismeretlen 101-es kutatóba, akivel egy idő után már nemcsak a kérdőívről emaileznek. Közben, a való életben, férjének, Williamnek az állása veszélybe kerül, és azért a kamasz lányára és fiára sem árt odafigyelni. Mondjuk néha engem idegesített Alice, amikor mindenféle képzelgései voltak a gyerekeiről (pl. hogy a fia meleg), szóval néha kicsit túldimenzionálta a dolgokat (nemcsak emiatt), de megbocsátottam neki. Szerencsére nem csak virtuláis életet él, mert igazándiból drámatanár, és iskolai színdarab bemutatójára készül a diákokkal - több-kevesebb sikerrel. Emellett barátnőzik, férjével vendégségekbe jár, vendégeket fogad. De ugye ott a titkos élete. Vajon ki lehet ez a 101-es kutató? Sikerül vele személyesen találkoznia? Vagy sikerül visszatérnie a való életbe, a férjéhez?
A regény témája tetszett, nem árulok el nagy titkot, ha leírom, hogy a kérdőív kérdéseit elolvashatjuk a könyv végén (a regény közben csak Alice válaszait látjuk); szóval jó volt, titokzatos volt, még ha kb. a regény közepe után már picit sejteni is kezdtem "bizonyos dolgokat". ;)

A szerzőről:
Melanie Gideon Rhode Islanden született az Egyesült Államokban, újságíró, több sikeres gyerekkönyv szerzője. Házasságom története című, első, felnőtt közönséghez szóló regénye 2010-ben jelent meg az Athenaeum Kiadó gondozásában. Férjével és kisfiával San Francisco környékén élnek.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mira Sabo: Dr. Farkas bárányai

E-könyvben került hozzám Mira Sabo új regénye, amelyet először nem volt kedvem elolvasni, mert nem igazán érdekelt egy szexmániás és hatalommániás ügyvéd története, aztán mivel elég jó értékeléseket olvastam róla a molyon, mégis belevágtam. Az eleje elég ütős, utána kezdődik csak maga a történet, vagyis hogy ki is az a dr. Farkas. Valóban egy olyan alak, akit én is elképzeltem, akinek nem számít a pénz, és minden nőt megkap, akit csak szeretne.. Aztán egyszer csak felbukkan az "angyal", és minden megváltozik, életében először szerelmes lesz. Panni élete sem egyszerű, egy különös "kapcsolatban" él, ráadásul később vetélytársa is akad Farkasnak. Nagyon tetszett, ahogyan Farkas - Panninak köszönhetően - kezd átváltozni Tamássá, hogy ő az a lány, akit először hazavisz szülőfalujába (a vidéki nyugalom, hagyományok, család ábrázolása is fontos szerepet kap a műben). Jó kérdés, hogy a múltat el lehet-e engedni, ha valaki züllött életet élt, meg tud-e változni? Illetve, hogy…

Veréb Emese: Négy évszak években

Veréb Emesét már jól ismerjük a humoros-szerelmi Segítség, már megint egy gyökérrel járok, és "időutazós" A Happy End után című ifjúsági regényei alapján. Nemrégiben megjelent könyve azonban nem regény, nem is A Happy End után várva várt folytatása, hanem egy más műfaj: verseskötet jellegű, egészen pontosan gondolatok összegzése - Négy évszak években.
Az ajánló: Amikor elkezdtem írni ezeket a sorokat, mindössze négy évszak volt mögöttünk. Évekké formálódtak, mi pedig felnőtt emberekké. Talán olyanokká, akik képtelenek elengedni a múltat, mert görcsösen ragaszkodnak ahhoz, hogy ami egyszer volt, az mindig is lesz. Talán olyan emberekké, akik egész életükben várni fognak egymásra, és így ér véget az ő történetük. Bármit is hoz majd az élet, Te formáltál és vittél arra, ahol lennem kell. Nélküled.
A téma itt is a szerelem, a fájdalom, vágyakozás, elmúlás. Nagyon igaz gondolatok vannak benne, némelyre még az ember maga is rádöbben, hogy hoppá, ezt én is így érzem és így fogalmaznám m…

Fejős Éva: Bébi, bumm!

Emlékszem, amikor lehozta a sajtó, hogy Fejős Éva babát vár, én is ledöbbentem picit: nem is pont az életkora miatt (ld. 49 évesen szült), hanem mert számomra ő tipikusan az az utazgatós-világjárós szabadon élő (író)nő, akinek ha nincs gyereke, hát nincs gyereke, színes és nyüzsgős az élete anélkül is. Aztán mégis: ő is anya lett, még ha később is.
A könyvben még a várandósága előtti évekről is beszámol, amikor már (negyven felett) megfogalmazódott benne, hogy gyermeket szeretne, de még éveket kellett várnia rá, hogy kezében tarthassa kislányát. Többször is megemlíti a regény során, hogy valóban nincs időhöz kötve a gyermekvállalás, de senki se várjon ilyen sokáig, ne halogasson, hogy "majd akkor lesz gyerekem, ha ez és ez meglesz..." stb., mert ő is sokat halogatott. Meg nyilván az egészségügyi okok: kevesebb az esély a teherbeesésre, lehet, hogy műtét is kell előtte vagy csak mesterségesen eshet teherbe.
(Kis személyes kitérő. Korábban én is úgy voltam vele, hogy fialaton, t…