A könyv címe egyből felkeltette az érdeklődésemet: vajon milyen rejtélyes-titokzatos ember lehet az, aki történeteket árul, és vajon milyen történeteket?
Főhősünk, Péter (nem magyar, csak lefordították a nevét) valóbán elég furcsa figura, és igencsak színes fantáziavilággal rendelkezik, már gyerekként történeteket talált ki, pl. a cirkuszosról és a lányáról. Egy véletlen folytán, illetve amikor épp eléggé le van égve anyagilag, rájön, hogy a történetekkel üzletelni is lehet. Apró kis szösszeneteket, szinopszisokat kezd el tehát árulni, amelyek sosem teljes történetek, hanem ezek alapján, ezek köré tudnak majd az írók történeteket szőni. Ő tehát a titokzatos Pók, vállalkozása pedig egy idő után kezd veszélyessé válni. Közben furcsa kis történeteket olvashatunk (ezek a regénybe vannak beleszőve), megismerhetjük Péter gyermekkorát, majd Mariát, a nagy szerelmét is. A végén pedig újabb nő tűnik fel a színen, és egy újabb régi történet derül ki. Bár nekem a vége kicsit lezáratlan volt.
Összegezve tehát: az elején még nem tetszett annyira a könyv, mert címe alapján más stílusúra számítottam (inkább krimi jellegűre), de ahogyan haladtam vele, átvettem a hangulatát, és végül is tetszett.
Vannak írók, akik kifogynak belőlük, neki azonban állandóan új
ötletek jutnak az eszébe. Már az iskolában virágzó kereskedelmet
folytat: dolgozatokat cserél édességekre, később a lányok csókjaira. A
tapasztalat, miszerint a lányok szeretik a meséket, egész életében
elkíséri. Mégis abszurdnak tartja a gondolatot, hogy író legyen belőle.
Nem vágyik a nyilvánosságra. Úgy dönt, megmarad az irodalom szürke
eminenciásának, történetárus lesz. ...
Jostein Gaarder a nagy mesélő egy olyan férfi tragikomédiáját mondja
el nekünk, aki történetekkel kereskedik, és nem is álmodja, hogy azok
veszélyesebbé válhatnak, mint az élet.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése