Ugrás a fő tartalomra

Laurie H. Anderson: Jégviráglányok

Azért utaztam el a Jégviráglányok földjére, mert számtalan olvasóm számolt be szóban és írásban arról, hogy evészavarokkal küzdenek, vagdossák magukat, és úgy érzik, hogy valahol eltévedtek. Bátorságuk és becsületességük indított el az úton, amelyen rátaláltam Liára, és megértettem, miért ment tönkre. Noha Lia története a képzelet műve, az ihletet ezektől az olvasóktól kaptam, amit ezennel köszönök.  (Laurie Halse Anderson)

Hú. Ahhoz képest, hogy ifjúsági irodalom, kemény volt. Tizenhat éven felülieknek ajánlják, de én tizennyolcas karikát tennék rá. Vagy inkább mégsem. Tanulságul érdemes elolvasni a történetet minden kamasznak.
A történet egy Lia nevű lányról szól, aki bulimiás, alig 44 kiló, de kövérnek látja magát, koplal és vagdossa önmagát. Helyzetét tetézi, hogy szintén bulimiás (volt) barátnője, Cassie nemrégiben halt meg.
Persze lehet szidni ezeket a lányokat, hogy jó dolgokban nem tudnak mit csinálni, de nem. Ez sajnos egy elég komoly betegség. Lehet szidni a szüleiket, hogy miért nem vették észre a jeleket, de ez sem ilyen egyszerű.
Bele tudtam magam élni a lány helyzetébe, holott hála Istennek, sosem küzdöttem ilyen gondokkal sőt. Nekem inkább az volt a bajom tizenévesként, hogy hízni akartam, és amiatt jegyzeteltem, hogy miket eszem, hogy lássam, eleget eszem-e. És amiatt voltam magam alatt és éreztem magam csődnek, mert nem híztam. (És a kedves osztálytársaim és a rokonok még rá is tettek egy lapáttal, folyton azt hallgattam, hogy milyen sovány vagyok, nem eszem eleget? )
De térjünk vissza  a könyvre. Szóval a lány lelkivilágába bele tudtam élni magam. De! Édesanya is vagyok, így szülői szemmel is olvastam a könyvet! Egyre kétségbeesettebben! Én vajon mit tennék, ha a saját lányommal történne mindez? És nem hallgatna rám, és visszabeszélne és gyűlölne, és ha segíteni próbálnék, eltaszítana magától? És közben pusztulásba döntené önmagát? Rengeteg kérdés kavargott a fejemben.
Még Emmát, Lia mostohahúgát emelném ki - talán ő volt az egyetlen, aki erőt adott lánynak.
Szóval nagyon ütős volt a könyv, és elolvasása után (ami elég hamar ment), csak néztem a semmibe. Kicsit depressziós is lettem utána. Még jó, hogy pont nyaralni indultunk utána, így fel tudtam olvadni a Jégviráglányok hatása alól.

Laurie H. Anderson másik ismert könyve a Hadd mondjam el címet viseli.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mira Sabo: Dr. Farkas bárányai

E-könyvben került hozzám Mira Sabo új regénye, amelyet először nem volt kedvem elolvasni, mert nem igazán érdekelt egy szexmániás és hatalommániás ügyvéd története, aztán mivel elég jó értékeléseket olvastam róla a molyon, mégis belevágtam. Az eleje elég ütős, utána kezdődik csak maga a történet, vagyis hogy ki is az a dr. Farkas. Valóban egy olyan alak, akit én is elképzeltem, akinek nem számít a pénz, és minden nőt megkap, akit csak szeretne.. Aztán egyszer csak felbukkan az "angyal", és minden megváltozik, életében először szerelmes lesz. Panni élete sem egyszerű, egy különös "kapcsolatban" él, ráadásul később vetélytársa is akad Farkasnak. Nagyon tetszett, ahogyan Farkas - Panninak köszönhetően - kezd átváltozni Tamássá, hogy ő az a lány, akit először hazavisz szülőfalujába (a vidéki nyugalom, hagyományok, család ábrázolása is fontos szerepet kap a műben). Jó kérdés, hogy a múltat el lehet-e engedni, ha valaki züllött életet élt, meg tud-e változni? Illetve, hogy…

Veréb Emese: Négy évszak években

Veréb Emesét már jól ismerjük a humoros-szerelmi Segítség, már megint egy gyökérrel járok, és "időutazós" A Happy End után című ifjúsági regényei alapján. Nemrégiben megjelent könyve azonban nem regény, nem is A Happy End után várva várt folytatása, hanem egy más műfaj: verseskötet jellegű, egészen pontosan gondolatok összegzése - Négy évszak években.
Az ajánló: Amikor elkezdtem írni ezeket a sorokat, mindössze négy évszak volt mögöttünk. Évekké formálódtak, mi pedig felnőtt emberekké. Talán olyanokká, akik képtelenek elengedni a múltat, mert görcsösen ragaszkodnak ahhoz, hogy ami egyszer volt, az mindig is lesz. Talán olyan emberekké, akik egész életükben várni fognak egymásra, és így ér véget az ő történetük. Bármit is hoz majd az élet, Te formáltál és vittél arra, ahol lennem kell. Nélküled.
A téma itt is a szerelem, a fájdalom, vágyakozás, elmúlás. Nagyon igaz gondolatok vannak benne, némelyre még az ember maga is rádöbben, hogy hoppá, ezt én is így érzem és így fogalmaznám m…

Veréb Emese: A Happy End után

Veréb Emesét a Segítség, már megint egy gyökérrel járok! könyvéről ismerhetjük. Nemrégiben újabb regénye jelent meg A Happy End után címmel. Elsőre az ember azt gondolhatná, hogy ez az előző történet folytatása, ám nem. Teljesen más szereplők, teljesen más környezet, teljesen más felépítés és koncepció. Kicsit romantikus, kicsit időutazós, természetesen a humor sem hiányozhat belőle, ugyanakkor igencsak elgondolkodtató és komolyabb kérdéskört is feszeget. Megváltoztatható múlt, elkerülhetjük a sorsunkat? Vagy bármit teszünk, mégis csak bekövetkezik az, aminek be kell következnie?
Hogy miről is van szó? Kisha Raids egy teljesen átlagos lány. Évekkel ezelőtt balesetet szenvedett, amiben elveszítette emlékei nagy részét. Később valamilyen különös csoda folytán lehetősége adódik újraélni azokat, és ráébred a történtek szomorú okára is.
Kishának tehát - és ezzel remélem nem árulok el nagy titkot - sikerül visszajutnia a múltjába, az elfeledett emlékei közé. Ahogyan újból átéli a mindennapokat, …