2012. augusztus 8., szerda

Laurie H. Anderson: Jégviráglányok

Azért utaztam el a Jégviráglányok földjére, mert számtalan olvasóm számolt be szóban és írásban arról, hogy evészavarokkal küzdenek, vagdossák magukat, és úgy érzik, hogy valahol eltévedtek. Bátorságuk és becsületességük indított el az úton, amelyen rátaláltam Liára, és megértettem, miért ment tönkre. Noha Lia története a képzelet műve, az ihletet ezektől az olvasóktól kaptam, amit ezennel köszönök.  (Laurie Halse Anderson)

Hú. Ahhoz képest, hogy ifjúsági irodalom, kemény volt. Tizenhat éven felülieknek ajánlják, de én tizennyolcas karikát tennék rá. Vagy inkább mégsem. Tanulságul érdemes elolvasni a történetet minden kamasznak.
A történet egy Lia nevű lányról szól, aki bulimiás, alig 44 kiló, de kövérnek látja magát, koplal és vagdossa önmagát. Helyzetét tetézi, hogy szintén bulimiás (volt) barátnője, Cassie nemrégiben halt meg.
Persze lehet szidni ezeket a lányokat, hogy jó dolgokban nem tudnak mit csinálni, de nem. Ez sajnos egy elég komoly betegség. Lehet szidni a szüleiket, hogy miért nem vették észre a jeleket, de ez sem ilyen egyszerű.
Bele tudtam magam élni a lány helyzetébe, holott hála Istennek, sosem küzdöttem ilyen gondokkal sőt. Nekem inkább az volt a bajom tizenévesként, hogy hízni akartam, és amiatt jegyzeteltem, hogy miket eszem, hogy lássam, eleget eszem-e. És amiatt voltam magam alatt és éreztem magam csődnek, mert nem híztam. (És a kedves osztálytársaim és a rokonok még rá is tettek egy lapáttal, folyton azt hallgattam, hogy milyen sovány vagyok, nem eszem eleget? )
De térjünk vissza  a könyvre. Szóval a lány lelkivilágába bele tudtam élni magam. De! Édesanya is vagyok, így szülői szemmel is olvastam a könyvet! Egyre kétségbeesettebben! Én vajon mit tennék, ha a saját lányommal történne mindez? És nem hallgatna rám, és visszabeszélne és gyűlölne, és ha segíteni próbálnék, eltaszítana magától? És közben pusztulásba döntené önmagát? Rengeteg kérdés kavargott a fejemben.
Még Emmát, Lia mostohahúgát emelném ki - talán ő volt az egyetlen, aki erőt adott lánynak.
Szóval nagyon ütős volt a könyv, és elolvasása után (ami elég hamar ment), csak néztem a semmibe. Kicsit depressziós is lettem utána. Még jó, hogy pont nyaralni indultunk utána, így fel tudtam olvadni a Jégviráglányok hatása alól.

Laurie H. Anderson másik ismert könyve a Hadd mondjam el címet viseli.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Louise Jensen: A béranya

Elég gyorsan elolvastam ezt a könyvet, amelyet már a Libriben kinéztem (még mikor A Fal -at vettem), ám végül e-könyvként, a bookandwalk-...