Ugrás a fő tartalomra

Emma Donoghue: A szoba

Már egy jó ideje itt ülök a gép előtt, és azon gondolkodom, hogyan kezdjek bele, mit írjak erről a könyvről. Ugyanis - bár már eltelt egy pár nap, mióta befejeztem -, még most is a hatása alatt vagyok! Nagyon ütős! Megrettentő. Szívszorító. Ezekkel a szavakkal tudnám összegezni.

A könyv megírását egy valós esemény ihlette. Biztos mindenki emlékszik az ún. "amstetteni rémre", aki a saját lányát tartotta a pincéjükben bezárva. A lány több gyereket is szült neki, akik a pincében élték meg életük első éveit.
De térjünk rá a regényre, amely szintén egy elrabolt lányról és a rabságban született kisfiáról szól.

Az ötéves Jack számára a Szoba maga a világ. Itt született, és Anyával együtt itt eszik, játszik, alszik és tanul. Jack képzeletét számtalan csoda foglalkoztatja – a tojáshéjakból épített kígyó az Ágy alatt, a Tévében látott képzeletbeli világ, a kuckó a Szekrényben, a ruhák között, ahová Anya esténként lefekteti, hátha jön Patás…

Már abba is borzasztó belegondolni, hogy a lánynak (anyának) mit kellett átélnie, főleg, hogy közben a gyerekét is szeretetben, biztonságban kellett felnevelnie - egyedül, bezárva, a kinti világ nélkül.
A hatást fokozza, hogy az egész történetet az ötéves Jack meséli el: gyermeki naivsággal, rácsodálkozással és félelmekkel telve. Összesen 12 négyzetméteren élnek egy szerszámoskamrából átalakított "börtönben". Patás, a férfi néha meglátogatja őket, illetve csak az Anyát, mert a fiúnak ilyenkor a szekrényben kell lennie, nem engedi ki az Anya. Igazán példaértékű, ahogyan az Anya félti és óvja a gyerekét, és ahogyan szereti, mert hiába egy gonosz embertől származik, mégiscsak az ő gyerek, ő szülte!
A könyv, onnantól kezdve, hogy megszületik a "terv", letehetetlen!
A szabadulás pillanatai nagyon izgalmasak, de ami utána következik, az engem ugyanúgy megviselt, mint a bezártságról szóló fejezetek. Milyen lehet ennyi év után újból kint lenni? Illetve, a gyereknek milyen lehet, hogy most, öt évesen tapasztalja meg az eddig csak tévében látott világot? Hogy kinyílt a tér, hogy más emberek is léteznek, nemcsak ő és Anya? Hogy milyen fűre lépni, milyen cipőt hordani, milyen egy lépcsőn lemenni? És hogyan reagál a környezetünk?
Szóval számomra az egész könyv nagyon megrázó volt!
Szerintem aki egyszer átélte ezeket a borzalmakat (most nem csak a szobában született kisgyerekre gondolok, hanem elsősorban az elrabolt és bezárt nőre, akivel egy mocskos férfi ezt tette), sosem fogja tudni feldogozni az átélteket, mint ahogyan a könyv is írja, a Szobát nem lehet elfelejteni!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Dr. Metzing Miklós: Gimnasztika

Mint látjátok, ismét nagyon eltűntem, ám ennek megvan az oka. Elkezdtem egy okj-s tanfolyamot, gyerekfitnesz oktatónak tanulok (a Zumba és Zumba Kids oktatói papírom ugye megvan, tartok is gyerekeknek órát, ám ez kevés, ezért is vágtam bele ebbe a tanfolyamba). Így mostanában ilyen olvasmányaim vannak, mint Dr. Metzing Miklós Gimnasztika könyve. Szerintem akinek nem kell levizsgázni belőle (mint nekem), annak is érdekes lehet ez a tankönyv. Bár viccesnek tűnhet laikusok szemében, hogy pálcikaemberekkel ábrázol, ezek mind-mind fontos elemek ahhoz, hogy jó órát tudjunk tartani, és ismerjünk minden mozdulatot. A könyv részletesen végigvezet minket a gimnasztika rejtelmein, kezdve az eredetével, alapfogalmakkal, de a gyakorlatrendszereket és a szakkifejezéseket is nagyon jól bemutatja. Mindez hol pálcikaemberekkel, hol képekkel is illusztrálva. Persze ahhoz, hogy valaki jó edző vagy tornatanár legyen, nem elég bemagolni a könyvet, hanem gyakorlatban is "nagyon ott kell len