Ugrás a fő tartalomra

Emma Donoghue: A szoba

Már egy jó ideje itt ülök a gép előtt, és azon gondolkodom, hogyan kezdjek bele, mit írjak erről a könyvről. Ugyanis - bár már eltelt egy pár nap, mióta befejeztem -, még most is a hatása alatt vagyok! Nagyon ütős! Megrettentő. Szívszorító. Ezekkel a szavakkal tudnám összegezni.

A könyv megírását egy valós esemény ihlette. Biztos mindenki emlékszik az ún. "amstetteni rémre", aki a saját lányát tartotta a pincéjükben bezárva. A lány több gyereket is szült neki, akik a pincében élték meg életük első éveit.
De térjünk rá a regényre, amely szintén egy elrabolt lányról és a rabságban született kisfiáról szól.

Az ötéves Jack számára a Szoba maga a világ. Itt született, és Anyával együtt itt eszik, játszik, alszik és tanul. Jack képzeletét számtalan csoda foglalkoztatja – a tojáshéjakból épített kígyó az Ágy alatt, a Tévében látott képzeletbeli világ, a kuckó a Szekrényben, a ruhák között, ahová Anya esténként lefekteti, hátha jön Patás…

Már abba is borzasztó belegondolni, hogy a lánynak (anyának) mit kellett átélnie, főleg, hogy közben a gyerekét is szeretetben, biztonságban kellett felnevelnie - egyedül, bezárva, a kinti világ nélkül.
A hatást fokozza, hogy az egész történetet az ötéves Jack meséli el: gyermeki naivsággal, rácsodálkozással és félelmekkel telve. Összesen 12 négyzetméteren élnek egy szerszámoskamrából átalakított "börtönben". Patás, a férfi néha meglátogatja őket, illetve csak az Anyát, mert a fiúnak ilyenkor a szekrényben kell lennie, nem engedi ki az Anya. Igazán példaértékű, ahogyan az Anya félti és óvja a gyerekét, és ahogyan szereti, mert hiába egy gonosz embertől származik, mégiscsak az ő gyerek, ő szülte!
A könyv, onnantól kezdve, hogy megszületik a "terv", letehetetlen!
A szabadulás pillanatai nagyon izgalmasak, de ami utána következik, az engem ugyanúgy megviselt, mint a bezártságról szóló fejezetek. Milyen lehet ennyi év után újból kint lenni? Illetve, a gyereknek milyen lehet, hogy most, öt évesen tapasztalja meg az eddig csak tévében látott világot? Hogy kinyílt a tér, hogy más emberek is léteznek, nemcsak ő és Anya? Hogy milyen fűre lépni, milyen cipőt hordani, milyen egy lépcsőn lemenni? És hogyan reagál a környezetünk?
Szóval számomra az egész könyv nagyon megrázó volt!
Szerintem aki egyszer átélte ezeket a borzalmakat (most nem csak a szobában született kisgyerekre gondolok, hanem elsősorban az elrabolt és bezárt nőre, akivel egy mocskos férfi ezt tette), sosem fogja tudni feldogozni az átélteket, mint ahogyan a könyv is írja, a Szobát nem lehet elfelejteni!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mira Sabo: Dr. Farkas bárányai

E-könyvben került hozzám Mira Sabo új regénye, amelyet először nem volt kedvem elolvasni, mert nem igazán érdekelt egy szexmániás és hatalommániás ügyvéd története, aztán mivel elég jó értékeléseket olvastam róla a molyon, mégis belevágtam. Az eleje elég ütős, utána kezdődik csak maga a történet, vagyis hogy ki is az a dr. Farkas. Valóban egy olyan alak, akit én is elképzeltem, akinek nem számít a pénz, és minden nőt megkap, akit csak szeretne.. Aztán egyszer csak felbukkan az "angyal", és minden megváltozik, életében először szerelmes lesz. Panni élete sem egyszerű, egy különös "kapcsolatban" él, ráadásul később vetélytársa is akad Farkasnak. Nagyon tetszett, ahogyan Farkas - Panninak köszönhetően - kezd átváltozni Tamássá, hogy ő az a lány, akit először hazavisz szülőfalujába (a vidéki nyugalom, hagyományok, család ábrázolása is fontos szerepet kap a műben). Jó kérdés, hogy a múltat el lehet-e engedni, ha valaki züllött életet élt, meg tud-e változni? Illetve, hogy…

Veréb Emese: Négy évszak években

Veréb Emesét már jól ismerjük a humoros-szerelmi Segítség, már megint egy gyökérrel járok, és "időutazós" A Happy End után című ifjúsági regényei alapján. Nemrégiben megjelent könyve azonban nem regény, nem is A Happy End után várva várt folytatása, hanem egy más műfaj: verseskötet jellegű, egészen pontosan gondolatok összegzése - Négy évszak években.
Az ajánló: Amikor elkezdtem írni ezeket a sorokat, mindössze négy évszak volt mögöttünk. Évekké formálódtak, mi pedig felnőtt emberekké. Talán olyanokká, akik képtelenek elengedni a múltat, mert görcsösen ragaszkodnak ahhoz, hogy ami egyszer volt, az mindig is lesz. Talán olyan emberekké, akik egész életükben várni fognak egymásra, és így ér véget az ő történetük. Bármit is hoz majd az élet, Te formáltál és vittél arra, ahol lennem kell. Nélküled.
A téma itt is a szerelem, a fájdalom, vágyakozás, elmúlás. Nagyon igaz gondolatok vannak benne, némelyre még az ember maga is rádöbben, hogy hoppá, ezt én is így érzem és így fogalmaznám m…

Veréb Emese: A Happy End után

Veréb Emesét a Segítség, már megint egy gyökérrel járok! könyvéről ismerhetjük. Nemrégiben újabb regénye jelent meg A Happy End után címmel. Elsőre az ember azt gondolhatná, hogy ez az előző történet folytatása, ám nem. Teljesen más szereplők, teljesen más környezet, teljesen más felépítés és koncepció. Kicsit romantikus, kicsit időutazós, természetesen a humor sem hiányozhat belőle, ugyanakkor igencsak elgondolkodtató és komolyabb kérdéskört is feszeget. Megváltoztatható múlt, elkerülhetjük a sorsunkat? Vagy bármit teszünk, mégis csak bekövetkezik az, aminek be kell következnie?
Hogy miről is van szó? Kisha Raids egy teljesen átlagos lány. Évekkel ezelőtt balesetet szenvedett, amiben elveszítette emlékei nagy részét. Később valamilyen különös csoda folytán lehetősége adódik újraélni azokat, és ráébred a történtek szomorú okára is.
Kishának tehát - és ezzel remélem nem árulok el nagy titkot - sikerül visszajutnia a múltjába, az elfeledett emlékei közé. Ahogyan újból átéli a mindennapokat, …