Ugrás a fő tartalomra

E. M. Forster: Ahol angyal se jár

Olaszország, titkos házasság, társadalmi ellentétek, veszteség, harc egy gyermekért - ezekkel a szavakkal összegezném Edward Morgan Forster regényét. 
Az özvegy Lilia Herriton- rokonai rábeszélésére - egy Caroline Abbott nevű hölggyel Angliából Olaszországba utazik, ahol is szerelmes lesz és házasodni készül. Az angol rokonok (Philip és Harriet) persze gőzerővel tiltakoznak ezellen. Főleg (ez számomra kicsit megmosolyogtató volt), mert Gino, a választott férfi egy fogorvos fia, tehát rangon aluli a gazdag Liliahoz képest! A házasságot nem lehet megakadályozni, ám Lilia később rájön, hogy nem jól választott, férje egy gazember. (Kedvenc részem, amikor megszökik sétálni, mert a férje azt sem engedni neki.) Majd, és ezzel nem árulok el titkot, mivel a könyv fülszövegében is elolvasható, belehal gyermeke szülésébe. A regény igazi cselekménye tulajdonképpen itt kezdődik, mikor is elindul a harc a gyermekért, az angliai rokonok ugyanis méltó körülményeket szeretnének tudni a gyermeknek. 
Ám a regénynek mégsem a cselekménye a fontos, hanem inkább a párbeszédek, gondolatok, leírások.
A végére lesz csak izgalmas a könyv, ám sajnos történik egy váratlan fordulat, egy tragédia, ami kicsit elrontotta a hangulatomat, nem tudom, miért ezt a megoldást kellett választani. Ez után már az sem dobott fel, hogy a legeslegvégén is kiderül egy aprócska szerelmi titok.
Összességében nekem annyira nem jött be a regény, a stílusa mondjuk jó, de az események alakulása (mi lesz a gyerekkel, ki kibe lesz szerelmes) nem igazán tetszett.
Bukott angyalok jönnek és mennek Forster regényében. Magunkra ismerünk bennük - írja a könyvről a végén található Utószóban Merényi Ágnes.

Az Ahol angyal se jár E. M. Forster első regénye – 1905-ben jelent meg. Forster olaszországi úti élményei szolgáltatták a helyszínt, a figurák és a helyzetek egy részét. 
Másik ismert regénye a Szoba kilátással címet viseli.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább