Ugrás a fő tartalomra

Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

Ez tipikusan az a könyv, ami azért keltette fel az érdeklődésemet, mert olyan "hülye" címe van. Egy ideig halogattam, hogy elolvassam, mivel nem szeretem az agyonreklámozott könyveket, ám végül beszereztem én is.
"Az év legviccesebb könyve" - olvasható az alcímben. Igen, tényleg vicces könyv, bár néha kicsit erőltetett, néha meg már fogja az ember a fejét közben, olyan morbid dolgok vannak benne, főleg, ahogyan szaporodnak a hullák, és közben egyre nő a kis "bűnözőcsapat" létszáma. Akik persze mindig pontosan egy hajszálnyival járnak a rendőrség előtt.
Az alapszituáció csupán annyi, mint ami a címben olvasható, hogy Allan, a századik születésnapja ünneplése elől megszökik az idősek otthonából.
Ám a könyvből kiderül, Allannek a korábbi élete sem volt unalmas. A könyv eseményei ugyanis két szálon futnak: a jelen vicces-bűnözős történései mellett a múltba is bepillantást nyerhetünk: Allan végigkalauzol mindet az egész huszadik századon és a különböző kontinenseken, és olyan történelmi személyiségek tűnnek fel a környezetében, mint Sztálin vagy Mao Ce Tung. Allan részt vesz a világháborúban, később Szibériát is megjárja... ja, mert hogy hősünk "mellesleg" robbanóanyagok gyártásával foglalkozik. A múlt történéseit éreztem néha picit túlzásnak, de hát ez illett a regény stílusába. Néha pedig kicsit eltörpült a jelen a hosszú múltbéli fejezetek mellett.
De sebaj, ezeket leszámítva nem rossz könyv, még ha nem is nevettem magam halálra, és nem is a leg-leg, azért nekem tetszett. ☺

A szerzőről:
Jonas Jonasson Svédországban született 1962-ben. Hosszú ideig mint újságíró, kommunikációs tanácsadó és televíziós producer dolgozott, majd új életet kezdett: megírta A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt című regényét, aztán mindenét eladta, s az olasz határtól pár méterre, egy svájci kisvárosba költözött. Jelenleg kisfiával és néhány csirkével él egy svéd szigeten. Gőzerővel írja a második regényét.
(A kép is onnan származik.)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább