Ugrás a fő tartalomra

Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

Ez tipikusan az a könyv, ami azért keltette fel az érdeklődésemet, mert olyan "hülye" címe van. Egy ideig halogattam, hogy elolvassam, mivel nem szeretem az agyonreklámozott könyveket, ám végül beszereztem én is.
"Az év legviccesebb könyve" - olvasható az alcímben. Igen, tényleg vicces könyv, bár néha kicsit erőltetett, néha meg már fogja az ember a fejét közben, olyan morbid dolgok vannak benne, főleg, ahogyan szaporodnak a hullák, és közben egyre nő a kis "bűnözőcsapat" létszáma. Akik persze mindig pontosan egy hajszálnyival járnak a rendőrség előtt.
Az alapszituáció csupán annyi, mint ami a címben olvasható, hogy Allan, a századik születésnapja ünneplése elől megszökik az idősek otthonából.
Ám a könyvből kiderül, Allannek a korábbi élete sem volt unalmas. A könyv eseményei ugyanis két szálon futnak: a jelen vicces-bűnözős történései mellett a múltba is bepillantást nyerhetünk: Allan végigkalauzol mindet az egész huszadik századon és a különböző kontinenseken, és olyan történelmi személyiségek tűnnek fel a környezetében, mint Sztálin vagy Mao Ce Tung. Allan részt vesz a világháborúban, később Szibériát is megjárja... ja, mert hogy hősünk "mellesleg" robbanóanyagok gyártásával foglalkozik. A múlt történéseit éreztem néha picit túlzásnak, de hát ez illett a regény stílusába. Néha pedig kicsit eltörpült a jelen a hosszú múltbéli fejezetek mellett.
De sebaj, ezeket leszámítva nem rossz könyv, még ha nem is nevettem magam halálra, és nem is a leg-leg, azért nekem tetszett. ☺

A szerzőről:
Jonas Jonasson Svédországban született 1962-ben. Hosszú ideig mint újságíró, kommunikációs tanácsadó és televíziós producer dolgozott, majd új életet kezdett: megírta A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt című regényét, aztán mindenét eladta, s az olasz határtól pár méterre, egy svájci kisvárosba költözött. Jelenleg kisfiával és néhány csirkével él egy svéd szigeten. Gőzerővel írja a második regényét.
(A kép is onnan származik.)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Dr. Metzing Miklós: Gimnasztika

Mint látjátok, ismét nagyon eltűntem, ám ennek megvan az oka. Elkezdtem egy okj-s tanfolyamot, gyerekfitnesz oktatónak tanulok (a Zumba és Zumba Kids oktatói papírom ugye megvan, tartok is gyerekeknek órát, ám ez kevés, ezért is vágtam bele ebbe a tanfolyamba). Így mostanában ilyen olvasmányaim vannak, mint Dr. Metzing Miklós Gimnasztika könyve. Szerintem akinek nem kell levizsgázni belőle (mint nekem), annak is érdekes lehet ez a tankönyv. Bár viccesnek tűnhet laikusok szemében, hogy pálcikaemberekkel ábrázol, ezek mind-mind fontos elemek ahhoz, hogy jó órát tudjunk tartani, és ismerjünk minden mozdulatot. A könyv részletesen végigvezet minket a gimnasztika rejtelmein, kezdve az eredetével, alapfogalmakkal, de a gyakorlatrendszereket és a szakkifejezéseket is nagyon jól bemutatja. Mindez hol pálcikaemberekkel, hol képekkel is illusztrálva. Persze ahhoz, hogy valaki jó edző vagy tornatanár legyen, nem elég bemagolni a könyvet, hanem gyakorlatban is "nagyon ott kell len