Nehéz egy ilyen népszerű és ilyen komoly könyvről írnom. Nem is áll szándékomban, nekem, mint könyves bloggernek mély műelemzésbe és személyiség-elemzésbe bocsátkoznom.
Szabó Magdától még kb. 18 éves koromban az Abigélt olvastam, ami akkor nagyon megfogott és a kedvencem lett (lévén akkoriban én is kollégiumban laktam - természetesen merőben más körülmények között, mint a regényben), ám más művét "nem mertem" azóta sem elolvasni.
Szabó Magdától még kb. 18 éves koromban az Abigélt olvastam, ami akkor nagyon megfogott és a kedvencem lett (lévén akkoriban én is kollégiumban laktam - természetesen merőben más körülmények között, mint a regényben), ám más művét "nem mertem" azóta sem elolvasni.
Niki blogja adta a végleges lökést, mikor is megtudtam, hogy film készült Szabó Magda Az ajtó című regényéből. Amiből viszont film készül, azt nem árt előbb elolvasni, mint megnézni, úgy vagyok vele.
Nos, bár félve vágtam bele, szerencsére nem csalódtam! A könyv nagy hatással volt rám! Mikor végeztem vele, csak ültem, és néztem a semmibe.
A könyv egyik főszereplője, Emerenc az, akinek élete, az élethez való hozzáállása, ridegsége, keménysége nem hagyja nyugodni az embert! Adott egy házaspár (a nő írónő), akikhez szolgálóként kerül Emerenc, ám a háziasszony és Emerenc viszonya nem zökkenőmentes. Az írónő nehezen tudja megérteni Emerenc rideg személyiségét, és egyre inkább lelkiismereti kérdést csinál belőle. Próbál "barátkozni", próbálja megérteni a furcsa hölgyet, akitől folyamatosan szurkálódásokat, döféseket kap. Még Viola, a kutya sem töri meg a jeget kettejük között. Sőt, inkább újabb bonyodalmakat okoz. A történet aztán elérkezik egy tragikus fordulóponthoz, ám Emerenc még itt sem enged magához senkit, zárva tartja azt a bizonyos "ajtót". Személyisége mindvégig félelmet keltő és tiszteletet követelő. Az írónő pedig a végén szinte belebetegszik ebbe a különös kapcsolatba és majd a bűntudatba.
Nem egy könnyű regény, bár a második felét szinte egy ültő helyemben olvastam el, úgy pörögtek a lapok.
A könyv harmincnégy nyelven jelent meg a nemzetközi könyvpiacon.
Testi anyámnak, Jablonczay Lenkének megépítettem a síremlékét a Régimódi történetben, negyedszázad eltelte után nem hittem volna, hogy lesz még egy kifizetetlen adósságom. De lett, s ennek kiegyenlítése Az ajtó: halott anyám kezéből Emerenc munkától elformátlanodott ujjai vették át legjobb önmagam irányítását. Mindent értett bennem, jobban eltájékozódott életem zilált szálai között, mint én magam. Becstelen adósa volnék, ha én el nem mondtam volna róla azt, amit meg én tudtam. - írja művéről Szabó Magda.
(Forrás: moly.hu)
A filmről pedig többek közt ITT olvashattok.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése