2012. január 8., vasárnap

Kate Furnivall: A vörös sál

Mikor elolvastam Kate Furnivalltól a Szentpétervár ékkövét, picit csalódott voltam utána, pedig összességében tetszett. Akkor kaptam a tippet, hogy A vörös sálat olvassam el az írónőtől, mert az nagyon jó. Hát ez igaz is, tényleg nagyon jó könyv: izgalmas, kegyetlen (ld. munkatáborok), nagyszerű bepillantást nyújt az akkori rendszerbe (ld. besúgók, vallatások), és ami a legfontosabb, hogy van benne romantikus szál is.
A történet egy munkatáborban kezdődik, ahol két nő, Anna és Szófia barátságot kötnek. Mikor Anna lebetegszik, Szófia úgy dönt, hogy megszökik, és megkeresi Anna szerelmét, Vaszilijt, akiről barátnője annyi szépet mesélt már. Így jut el Tivilbe, ahol belefolyik a falu mindennapi életébe, befogadja Rafik és leánya, és rátalál a nagy szerelemre is. Az élet persze nem egyszerű: az ember sosem tudhatja kiben bízhat, ki barát, és ki ellenség, így Szófia néha bizony veszélybe is kerül. Közben a munkatábor életéből is be-bevillan egy-két kép, illetve a múltbéli események is kirajzolódnak.
Néha kicsit "összevisszának" éreztem a történéseket, illetve, volt, hogy nem értettem, Szófia mit is akar, mit miért csinál. No meg nem értettem, hogy a megtalált férfi, mikor megtudja, hogy még él Anna, miért nem rohan hozzá... na sebaj. Ezeket leszámítva a regény nagyszerű, mert ahogyan írtam, tele van izgalommal, jól ábrázolja a kegyetlen történelmi hátteret is, és még a romantikus szál is tartogat a végére egy csavart!

„A nagy sikerű Orosz szerető c. könyv szerzőjének legújabb műve lenyűgöző bölcsességeket rejt – egy történet, mely a szerelemről, barátságról és hűségről szól, s egyben lélegzetelállító történelmi regény.” – The Times

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Veronica Roth: A beavatott

Kolléganőmtől kaptam kölcsön ezt a könyvet, ő az egész trilógiát olvasta, nekem elég volt az első rész. A borítószövege alapján nekem oly...