Ugrás a fő tartalomra

Chris Cleave: Méhecske

A bevándorlókról nem sok könyvet olvastam eddig, ám Méhecske története nyomot hagyott bennem. Bár nem ez az igazi neve, de Méhecskének hívják a kislányt, aki egy hajón elrejtőzve Nigériából Angliába szökött, majd, mint illegális bevándorló két évet töltött az idegenrendészet fogdájában.
Már az is megrázó történet, miért kellett hazáját elhagynia, ahol üldözték a férfiak, és ahol szüleit és nővérét is elveszítette. A történet érdekessége (és itt jön képbe a másik szál), hogy Sarah és Andrew pont Nigériába utazik nyaralni, ahol akarva-akaratlanul is belekeverednek egy igencsak veszélyes szituációba - így ismerkednek meg Méhecskével és nővérével.
A történetet felváltva, Méhecske és Sarah meséli el, ide-oda ugrálva az időben - de számomra ez egyáltalán nem volt zavaró. Mondjuk engem Méhecske beszámolói jobban érdekeltek (volna, ha több lett volna belőlük), mint Sarah életének, megromlott házasságának, belügyben dolgozó antipatikus szeretőjének és állandóan Batman jelmezt viselő gyermekének a története, bár ez a szál sem elhanyagolható.
Sok érdekes, kevésbé érdekes és megdöbbentő fordulat után az ember már maga sem tudja, hogy most happyend lesz-e a vége vagy sem. Őszintén, én az utolsó fejezeteket picit túlzásnak éreztem (spoiler!) - ld. mikor a repülőn megjelenik Sarah a kisfiával, ill. ilyen a tengerparti lezárás és a nyitott vég is.
Pár zavaró dolgot leszámítva nekem tetszett a könyv, mert rávilágít egy olyan témára, amellyel hétköznapjainkban nem igazán foglalkozunk.
Ami még érdekes volt számomra, hogy én végig úgy éreztem, mintha egy nő írta volna ezt a könyvet. A szerző egyébként Chris Cleave (szül. 1973), Somerset Maugham-díjas angol író és újságíró.

A hivatalos ajánló:
A menekültek közöttünk élnek, de könyörgésüket nem halljuk, könnyeiket nem töröljük le, a szörnyűségekről, amiket átéltek, nem akarunk tudni – kényelmesen visszahúzódunk mindennapi életünkbe. Andrew és Sarah, a középkorú brit házaspár Nigériába utaznak, hogy megmentsék széteső házasságukat. Itt találkoznak egy bájos kislánnyal, Méhecskével és nővérével, akik az olajban gazdag Niger-delta vidékén élnek. Az ásványi kincsekért folytatott véres konfliktus a küszöbön áll, így Andrew-nak a veszélyes politikai helyzetet mérlegelve döntenie kell: mit hajlandó feláldozni azért, hogy megmenthesse a lányok életét. Két évvel később Méhecske csupán a véletlennek köszönheti, hogy el tud menekülni Angliába. Andrew öngyilkos lesz, a 16 éves lány pedig ott áll Sarah ajtaja előtt: a segítségét kéri, hogy megkaphassa a brit állampolgárságot.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Dr. Metzing Miklós: Gimnasztika

Mint látjátok, ismét nagyon eltűntem, ám ennek megvan az oka. Elkezdtem egy okj-s tanfolyamot, gyerekfitnesz oktatónak tanulok (a Zumba és Zumba Kids oktatói papírom ugye megvan, tartok is gyerekeknek órát, ám ez kevés, ezért is vágtam bele ebbe a tanfolyamba). Így mostanában ilyen olvasmányaim vannak, mint Dr. Metzing Miklós Gimnasztika könyve. Szerintem akinek nem kell levizsgázni belőle (mint nekem), annak is érdekes lehet ez a tankönyv. Bár viccesnek tűnhet laikusok szemében, hogy pálcikaemberekkel ábrázol, ezek mind-mind fontos elemek ahhoz, hogy jó órát tudjunk tartani, és ismerjünk minden mozdulatot. A könyv részletesen végigvezet minket a gimnasztika rejtelmein, kezdve az eredetével, alapfogalmakkal, de a gyakorlatrendszereket és a szakkifejezéseket is nagyon jól bemutatja. Mindez hol pálcikaemberekkel, hol képekkel is illusztrálva. Persze ahhoz, hogy valaki jó edző vagy tornatanár legyen, nem elég bemagolni a könyvet, hanem gyakorlatban is "nagyon ott kell len