Ugrás a fő tartalomra

Emmanuel Carrère: A bajusz

Emmanuel Carrère: A bajusz c. műve bár egy aprócska, hétköznapi történéssel indul, mégis abszurd, már-már őrületbe kergető történetté fajul. Történik ugyanis, hogy egy férfi úgy dönt, hogy levágja a bajuszát. Ám azt se a felesége, Agnes, se a munkatársai nem veszik észre! Sőt, olyan természetesen viselkednek, mintha főhősünknek soha nem is lett volna bajsza! Kegyetlen tréfa áldozata lett? Vagy tényleg kezd megőrülni, és nem is volt soha bajsza? A történet tovább fokozódik, már a múlt is kezd hamissá válni: pl. soha nem jártak Jáva szigetén, nem vacsoráztak együtt barátokkal stb. Az olvasót végig foglalkoztatják a kérdések: a férfi tényleg megbolondult? Vagy (én többször kerültem erre a megállapításra): vajon Agnes az őrült, ő az, aki segítségre szorul? Mi ez az egész bajusz-história, mi ez az egész összeesküvés?
Mielőtt főhősünk végleg megkergülne, hirtelen döntést hozva Hongkongba utazik. Majd egy elég abszurd lezárása lesz a történetnek...

Ábrázolásmódja a finom lélekrajzokban, a már-már élveboncolásnak tetsző pszichológiai realizmusban éri el a legsajátosabb, legemlékezetesebb minőségégét. Miért bánunk el akár a legközelebbi hozzátartozónkkal, barátunkkal is olyan ártatlan arccal, mintha mi sem történt volna? Vagy nem is a szándékosságról, csupán oda nem figyelésről, értetlenségről van szó? Vagy arról az abszurditásról, ami „A bajusz” című regény főhősét szinte őrületbe kergeti: nem tud megbizonyosodni arról, hogy érvényesek-e sajt tapasztalatai vagy végzetes félreértések áldozatává lett? - teszi fel a kérdést a könyv ajánlója is.

A könyv rövidke, kb. 150 oldal, egy ültő helyében végig olvassa az ember. (Furcsa, hogy a moly-on szinte alig olvasta valaki...)
A történetből film is készült 2005-ben, amelyet Carrère rendezett, és amely Cannes-ban díjat nyert. A hazai mozik is játszották. Részletek a filmről ITT.

Megjegyzések

  1. Ezer köszönet, amiért írtál erről a könyvről! Ugyanis én a filmet láttam, imádtam, és nem is tudtam, hogy könyv alapján készült. Úgyhogy most egyből felkerült a kívánságlistámra :)

    VálaszTörlés
  2. Örülök neki :) Kíváncsi vagyok, a könyv hogy fog tetszeni. Én meg a filmet nem láttam...

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Dr. Metzing Miklós: Gimnasztika

Mint látjátok, ismét nagyon eltűntem, ám ennek megvan az oka. Elkezdtem egy okj-s tanfolyamot, gyerekfitnesz oktatónak tanulok (a Zumba és Zumba Kids oktatói papírom ugye megvan, tartok is gyerekeknek órát, ám ez kevés, ezért is vágtam bele ebbe a tanfolyamba). Így mostanában ilyen olvasmányaim vannak, mint Dr. Metzing Miklós Gimnasztika könyve. Szerintem akinek nem kell levizsgázni belőle (mint nekem), annak is érdekes lehet ez a tankönyv. Bár viccesnek tűnhet laikusok szemében, hogy pálcikaemberekkel ábrázol, ezek mind-mind fontos elemek ahhoz, hogy jó órát tudjunk tartani, és ismerjünk minden mozdulatot. A könyv részletesen végigvezet minket a gimnasztika rejtelmein, kezdve az eredetével, alapfogalmakkal, de a gyakorlatrendszereket és a szakkifejezéseket is nagyon jól bemutatja. Mindez hol pálcikaemberekkel, hol képekkel is illusztrálva. Persze ahhoz, hogy valaki jó edző vagy tornatanár legyen, nem elég bemagolni a könyvet, hanem gyakorlatban is "nagyon ott kell len