Két évtized, két szerelmes, egy nap – így hangzik a regény mottója, mely frappánsan vázolja fel a könnyed, mégis színvonalas románcairól már korábban is ismert David Nicholls új sikerkönyvének tartalmát. (moly.hu)
Bevallom őszintén, mikor elkezdtem olvasni ezt a könyvet, nem igazán tetszett, valahogy nem kötött le a két fiatal története. Aztán, ahogyan haladtam vele és ahogyan teltek az évek, egyre jobban tetszett, pörögtek a lapok, és egyre kíváncsibban vártam, vajon mi lesz "jövőre".
A könyv ugyanis, mint ahogyan a címében is olvasható, minden évben egy napot, vagyis július 15.-ét meséli el, kezdve 1988-tól egészen 2007-ig. Két végzős egyetemista, Emma és Dexter az évzáró buli után összegabalyodnak, ám megbeszélik, csak barátok maradnak. Az élet elsodorja őket egymástól, mindketten dolgozni kezdenek. Van, hogy hosszú ideig nem tudnak egymásról, van, hogy elutaznak együtt nyaralni (mint barátok), szóval telnek az évek, ki párra lel, ki nem, kinek esküvője és gyereke lesz, ki elveszíti az állását, ki célba ér (könyvet ír)... stb. És mi olvasók, minden évből csak egy napot "látunk".
(Spoiler!) Dexter és Emma kapcsolata - ahogy sejteni lehet - harmincas éveik vége felé fordulatot vesz, végre bekövetkezik, amire vártunk. Amit csak sajnálok, pontosabban nem értek, hogy miért kellett szomorúvá tenni a végét? :( Az utolsó három, visszaemlékezős fejezet alatt az olvasó picit el is pityergi magát... (Spoiler vége)
Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, aki egy nem mindennapi barátságról-szerelemről szóló történetre vágyik!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése