Ugrás a fő tartalomra

Doris Lessing: Az ötödik gyerek

Doris Lessing könyve tipikusan egy olyan mű, ami nem hagy nyugodni: gondolatokat, indulatokat vált ki az emberben olvasása közben.

A tartalma röviden a következő:
A fiatal házaspár nagy hévvel veti bele magát a családalapításba. Bár a férj nem keres valami jól, mégis négy gyermeket vállalnak. Az ünnepek idején a rokonok is szívesen látogatják őket, bár nekik is egyre nagyobb terhet jelent a nagycsalád. Az ötödik gyermek születése azonban gyökeresen megváltoztatja az életüket. A kisfiú testi-lelki sérült, agresszív kitöréseit, gyilkos hajlamát szinte lehetetlen kordában tartani. A házasság kihűlőben, a rokonok is elmaradnak, az orvosok látszólag tehetetlenek. Az anya mégsem tud belenyugodni, hogy a gyermeket intézetbe adja, még akkor sem, ha ez a család teljes felbomlásához vezet is…

A fiatal pár, Harriet és David tehát sorra vállalja be a gyerekeket, lesz, ami lesz alapon, ugyanis, hiába élnek nagy házban, pénzük az nincs, a férj apja támogatja őket.  Már ez furcsa, hogy ha mások támogatására szorulnak, miért vállalnak ennyi gyereket? Illetve, ha a másik oldalról közelítjük a dolgot, az is elég tipikus, hogy ha egy házaspár kettőnél több gyereket szeretne, már hülyén néznek rá, hogy minek annyi gyerek, nem normálisak.
Aztán megszületik Ben, az agresszív gyerek, aki ezentúl 100%-os figyelmet igényel, és akit dühkitörései miatt elég nehéz kordában tartani. Harriet bűnösnek érzi magát, hogy "torz" gyereket szült. A többi gyerekével nem is tud törődni - pedig Ben-en kívül még van négy gyereke erről se feledkezzünk meg! A rokonok egyre ritkábban látogatják őket, ez is jellemző, hogy ha valahol baj van, oda nem megy az ember.
Tipikus anyai érzés, hogy Harriet nem akarja intézetbe adni a gyerekét, de jelen esetben azért furcsa, mert mint írtam, ott a másik négy gyereke! (Ezt amúgy végig nem értettem, hogy a többi gyerekével miért nem törődik az anya?) Amikor Ben intézetbe kerül, picit helyre áll a családi béke. Aztán az anya mégiscsak visszahozza, miután látja, milyen körülmények közt tartják - teszem azt, ez tényleg brutális és megrázó volt! Persze, ismételten értem, hogy harcol a beteg gyerekéért, de miért csak ennek a gyereknek az érdekeit nézi? Akkor meg már a fejemhez kaptam, mikor Harriet viccelődve elejt egy olyan mondatot, hogy mi lenne, ha lenne még gyerekük? Hiszen elvileg hatot terveztek. Illetve, David mondja ki  a könyv vége fele az igazságot a feleségének, hogy: "Nincsenek gyerekeink, Harriet. Nekem legalábbis nincs gyerekem. Neked van: egy."
David karakterét különben elég puhánynak éreztem, pedig mégis csak ő a férj.
Hogy rövidre zárjam, miután Ben hazajön az intézetből, és (majd) iskolába jár, bandázik, már olyan semmilyen volt a könyv. És nem volt semmi normál befejezés, semmi katarzis vagy tanulság - szóval hiányérzetem volt a végén, jobban ki is lehetett volna dolgozni ezt a témát.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Dr. Metzing Miklós: Gimnasztika

Mint látjátok, ismét nagyon eltűntem, ám ennek megvan az oka. Elkezdtem egy okj-s tanfolyamot, gyerekfitnesz oktatónak tanulok (a Zumba és Zumba Kids oktatói papírom ugye megvan, tartok is gyerekeknek órát, ám ez kevés, ezért is vágtam bele ebbe a tanfolyamba). Így mostanában ilyen olvasmányaim vannak, mint Dr. Metzing Miklós Gimnasztika könyve. Szerintem akinek nem kell levizsgázni belőle (mint nekem), annak is érdekes lehet ez a tankönyv. Bár viccesnek tűnhet laikusok szemében, hogy pálcikaemberekkel ábrázol, ezek mind-mind fontos elemek ahhoz, hogy jó órát tudjunk tartani, és ismerjünk minden mozdulatot. A könyv részletesen végigvezet minket a gimnasztika rejtelmein, kezdve az eredetével, alapfogalmakkal, de a gyakorlatrendszereket és a szakkifejezéseket is nagyon jól bemutatja. Mindez hol pálcikaemberekkel, hol képekkel is illusztrálva. Persze ahhoz, hogy valaki jó edző vagy tornatanár legyen, nem elég bemagolni a könyvet, hanem gyakorlatban is "nagyon ott kell len