Ugrás a fő tartalomra

John Ajvide Lindqvist: Hívj be!

Az utóbbi időben igencsak divatossá váltak a vámpíros történetek, csak úgy, mint a rideg-véres svéd krimik, ezért először nem is vágytam rá, hogy elolvassam ezt a  népszerű regényt. Ám ismerőseim addig mondogatták, hogy húúú, milyen izgalmas könyv, sőt, a belőle készült film még izgalmasabb,  hogy végül beadtam a derekam, és amint lehetőségem volt rá, kedvezményesen beszereztem a könyvet.
Tetszett. Véres és kegyetlen. Ám nem kell megijedni, nem volt olyan félelmetes, mint amire számítottam (lehet, hogy a film erőteljesebb). Inkább gusztustalanok voltak bizonyos részek, mint félelmetesek. (Pedig én a "hard selection"-t olvastam, van "fine", vörös pöttyös változata is, de nem tudom, mi a különbség.)

Maga a történet:
Kezdetben senki sem veszi észre, hogy a felfoghatatlan megjelent Blackebergben. 1981 késő ősze van, a peremvárosban a szokott módon zajlik az élet. De a közelben egy tizenéves fiú lecsapolt vérű holttestére bukkannak, rituális gyilkosságról kezdenek suttogni.
Senki sem sejti, mi történik valójában. A tizenkét éves Oskar képzeletét megragadja a gyilkosság, de még jobban foglalkoztatja az új lakó. A szomszédba egy lány költözött. Összebarátkoznak. Egyre szorosabbá válik a kapcsolatuk. De a lányban van valami furcsa. Valami nagyon szokatlan. És csak éjszaka lehet találkozni vele. 

Mondanom sem kell, hogy a furcsa lány, Eli, és a fiú, Oskar között különös kapcsolat alakul ki, talán gyerekszerelem féle (Oskar részéről),  talán csupán egy fura vonzódás. Kettejük kapcsolata adja a történet egyik fő szálát. A másikat meg a rejtélyes  és kegyetlen gyilkosságok - vajon ki követte el őket? Lehetséges, hogy egy gyerek? Arra már utaltam az elején, és nem árulok el vele nagy titkot, hogy vámpíros történet, szóval ezzel kapcsolatosak a támadások, véres események. Van néhány mellékszál és mellékszereplő is a történetben, pl. Virginia, aki fura változásokon megy keresztül, vagy pl. az Oskart megfélemlítő osztálytársak is fontos szerepet kapnak.
Kiemelném még a perverz bácsit, Hakant, én a róla szóló részeket találtam undorítónak.
Na de nem akarok senkit elrettenteni. Ez egy nagyon jól megírt, izgalmas kis regény, ajánlom tehát minden vámpír- és thriller rajongónak!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Dr. Metzing Miklós: Gimnasztika

Mint látjátok, ismét nagyon eltűntem, ám ennek megvan az oka. Elkezdtem egy okj-s tanfolyamot, gyerekfitnesz oktatónak tanulok (a Zumba és Zumba Kids oktatói papírom ugye megvan, tartok is gyerekeknek órát, ám ez kevés, ezért is vágtam bele ebbe a tanfolyamba). Így mostanában ilyen olvasmányaim vannak, mint Dr. Metzing Miklós Gimnasztika könyve. Szerintem akinek nem kell levizsgázni belőle (mint nekem), annak is érdekes lehet ez a tankönyv. Bár viccesnek tűnhet laikusok szemében, hogy pálcikaemberekkel ábrázol, ezek mind-mind fontos elemek ahhoz, hogy jó órát tudjunk tartani, és ismerjünk minden mozdulatot. A könyv részletesen végigvezet minket a gimnasztika rejtelmein, kezdve az eredetével, alapfogalmakkal, de a gyakorlatrendszereket és a szakkifejezéseket is nagyon jól bemutatja. Mindez hol pálcikaemberekkel, hol képekkel is illusztrálva. Persze ahhoz, hogy valaki jó edző vagy tornatanár legyen, nem elég bemagolni a könyvet, hanem gyakorlatban is "nagyon ott kell len