Ugrás a fő tartalomra

Edith Wharton: Az ártatlanság kora

Szeretem a "régi" korabéli (é: itt 19. sz. végi) történeteket, mert nagyon hangulatosak, teljesen bele tudom élni magam az adott korba, ugyanakkor örülök neki, hogy nem akkor kellett élnem - szigorú társadalmi kötöttségeknek és előírásoknak megfelelően. (A Büszkeség és balítélet-tel is így voltam egyébként.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!
Romantikus történetről van szó, amelyet nagyon kellemes volt olvasni. Adott egy férfi, Newland Archer, aki házasságra kíván lépni May Wellanddel, mert a New York-i arisztokrácia törvényei azt írják elő. Ám, mint sejteni lehet, felbukkan egy másik nő is Archer életében. Ő nem más, mint Olenska grófnő, aki szabad gondolkodású, és emiatt nem kívánatos a rokonok körében. Furcsa volt olvasni, hogy Olenska grófnőt többek közt azért közösítik ki, mert el akar válni a férjétől, igaz, már nem élnek együtt, de ugyan már, a válás milyen szörnyűséges dolog, és milyen kellemetlen már, hogy egy elvált nő lesz az ő rokonukból. Szóval körülbelül ilyen felfogásúak a szereplők. Archer pedig küzd, mert tudja, hogy el kell vennie May-t, pedig szíve más felé húz. Van, hogy hosszú hónapok telnek el Archer és a grófnő találkozásai között. Közben a férfi megnősül, nászútra mennek, szóval zajlik az előírt, unalmas élete.
Őszintén, én nem a feleségnek, hanem a titkos szerelemnek drukkoltam. Mi az erősebb? A társadalom nyomása vagy az érzelmek? Sejteni lehet, hogy 19. században az előbbi...
A regény vége meg... hosszú-hosszú évek telnek el az utolsó fejezet előtt, és Archer kap a Sorstól  még egy lehetőséget - vajon elfogadja, vagy tovább él az álmainak? 

Edith Wharton egyszerre érzelmes és finoman pszichologizáló, Pulitzer-díjas remekműve -mely elevenébe tapintott a hanyatlóban lévő amerikai arisztokráciának- megrendítő emberi dráma, kíméletlen korrajz és az életbölcsesség magasiskolája is egyben. (moly.hu)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari...

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek....

Dr. Metzing Miklós: Gimnasztika

Mint látjátok, ismét nagyon eltűntem, ám ennek megvan az oka. Elkezdtem egy okj-s tanfolyamot, gyerekfitnesz oktatónak tanulok (a Zumba és Zumba Kids oktatói papírom ugye megvan, tartok is gyerekeknek órát, ám ez kevés, ezért is vágtam bele ebbe a tanfolyamba). Így mostanában ilyen olvasmányaim vannak, mint Dr. Metzing Miklós Gimnasztika könyve. Szerintem akinek nem kell levizsgázni belőle (mint nekem), annak is érdekes lehet ez a tankönyv. Bár viccesnek tűnhet laikusok szemében, hogy pálcikaemberekkel ábrázol, ezek mind-mind fontos elemek ahhoz, hogy jó órát tudjunk tartani, és ismerjünk minden mozdulatot. A könyv részletesen végigvezet minket a gimnasztika rejtelmein, kezdve az eredetével, alapfogalmakkal, de a gyakorlatrendszereket és a szakkifejezéseket is nagyon jól bemutatja. Mindez hol pálcikaemberekkel, hol képekkel is illusztrálva. Persze ahhoz, hogy valaki jó edző vagy tornatanár legyen, nem elég bemagolni a könyvet, hanem gyakorlatban is "nagyon ott kell len...