Szeretem a "régi" korabéli (é: itt 19. sz. végi) történeteket, mert nagyon hangulatosak, teljesen bele tudom élni magam az adott korba, ugyanakkor örülök neki, hogy nem akkor kellett élnem - szigorú társadalmi kötöttségeknek és előírásoknak megfelelően. (A Büszkeség és balítélet-tel is így voltam egyébként.)
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!
Romantikus történetről van szó, amelyet nagyon kellemes volt olvasni. Adott egy férfi, Newland Archer, aki házasságra kíván lépni May Wellanddel, mert a New York-i arisztokrácia törvényei azt írják elő. Ám, mint sejteni lehet, felbukkan egy másik nő is Archer életében. Ő nem más, mint Olenska grófnő, aki szabad gondolkodású, és emiatt nem kívánatos a rokonok körében. Furcsa volt olvasni, hogy Olenska grófnőt többek közt azért közösítik ki, mert el akar válni a férjétől, igaz, már nem élnek együtt, de ugyan már, a válás milyen szörnyűséges dolog, és milyen kellemetlen már, hogy egy elvált nő lesz az ő rokonukból. Szóval körülbelül ilyen felfogásúak a szereplők. Archer pedig küzd, mert tudja, hogy el kell vennie May-t, pedig szíve más felé húz. Van, hogy hosszú hónapok telnek el Archer és a grófnő találkozásai között. Közben a férfi megnősül, nászútra mennek, szóval zajlik az előírt, unalmas élete.
Őszintén, én nem a feleségnek, hanem a titkos szerelemnek drukkoltam. Mi az erősebb? A társadalom nyomása vagy az érzelmek? Sejteni lehet, hogy 19. században az előbbi...
A regény vége meg... hosszú-hosszú évek telnek el az utolsó fejezet előtt, és Archer kap a Sorstól még egy lehetőséget - vajon elfogadja, vagy tovább él az álmainak?
Edith Wharton egyszerre érzelmes és finoman pszichologizáló, Pulitzer-díjas remekműve -mely elevenébe tapintott a hanyatlóban lévő amerikai arisztokráciának- megrendítő emberi dráma, kíméletlen korrajz és az életbölcsesség magasiskolája is egyben. (moly.hu)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése