Ugrás a fő tartalomra

Vladimir Nabokov: Camera obscura

Vladimir Nabokovot legtöbben a Lolita című művéről ismerik. A Camera obscura egy korábbi írása, amely 1931-ben született. Sokan mondják, hogy ez a könyv még jobb is, mint a Lolita.

A könyv ajánlója  a következőt írja erről a műről:  "...Nabokov legolvasmányosabb regénye, már-már igazi lektűr, de a varázslómester, a virtuóz stiliszta kedvelői a melodramatikus felszín alatt ezúttal is  felfedezhetik a nabokovi fortélyokat és a későbbi nagy mű, a Lolita első szívdobbanásait is."

Szerelmi történet? Talán. Bár már sejteni lehet, hogy nem igaz szerelemről van szó, sőt, azt is, hogy nem lesz pozitív a kicsengése a történetnek.
Mert miről is szól? Adva van egy gazdag, jóképű, családos férfi (Bruno Kretschmar műgyűjtő), akinek az életéből hiányzik valami, ezért is figyel fel a moziban a 16 éves jegyszedő kislányra, Magda Petersre, akinek minden vágya, hogy filmszínésznő lehessen. Magda persze jól kihasználja a férfit, aki még azt is elintézi neki, hogy a lány filmben szerepelhessen. Magda elég éretlenül viselkedik különben, többször meg is zsarolja a férfit, pl. mikor Bruno gyereke súlyosan megbetegszik, nem engedi, hogy elmenjen hozzá, mert szerinte ezzel akarja a feleség visszacsalni - na, ez tipikus tizenéves csitri viselkedés!
Amúgy vannak humoros jelenetek a könyvben, mikor Magda fortélyosan elintézi, hogy (újból feltűnt volt szerelme) Horn is velük mehessen egy utazásra, aztán a szállodában átjárkálnak egymáshoz a fürdőszobán keresztül. (Bár inkább a keserűség, mint a humor jellemzi a regényt.) Mikor Bruno rájön a titokra, szörnyű baleset történik. Ezek után a férfi még kiszolgáltatottabbá és további gonosz tréfák áldozatává válik, fokozva a végkifejletet.

Nagyon jó kis olvasmány, ajánlom mindenkinek!


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább