Ugrás a fő tartalomra

Alice Sebold: Komfortos mennyország

Karácsonyi ajándékként lepett meg férjem ezzel a könyvvel, ő ugyanis korábban már látta filmen (erre majd később visszatérek).
Megrázó, szomorú történetről van szó, amelyet egy 14 éves kislány, Alice  mesél el. A lányt megerőszakolták, majd brutálisan meggyilkolták. Az "átmeneti" mennyországból, az ő szemszögéből ismerhetjük meg tehát a gyilkosság utáni eseményeket, a családja, barátai életét, a nyomozás sikertelenségét, és néha egy-egy múltbéli eseménybe is betekinthetünk.

Csodálatos, felemelő könyv Sebold regénye, amely egy tizennégy éves kislány tiszta szemével figyeli a tragédiát és a gyógyulás folyamatát, az ő hangján kommentálja az emberek megmagyarázhatatlan viselkedését, és az ő bölcsességével veszi tudomásul, hogy csak úgy lehet itt a Földön élni, ha egy kicsit megtanulunk felejteni.  - olvashatjuk az ajánlóban.

A könyv elég vegyes érzelmeket hagyott bennem.
(Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz!)
Először leírom, mi az, ami megfogott és nagy hatással volt rám. Mondanom sem kell, mélyen megrendített az egész borzalom, a gyilkosság. Többször végig futott a hátamon a hideg, lévén nekem is kislányom van (nem, vele ez nem történhet meg, soha nem engedem el sehova egyedül! - ilyeneken járt az agyam.) A család  széthullása is elszomorított, és voltak izgalmas részek is, pl. mikor a húg betör Harvey bácsi (a perverz gyilkos) házába.

És mi az, ami miatt nem tetszett? Egyrészt nem értem, miért Komfortos mennyország a magyar címe, mivel maga a mennyország nem sokat "szerepel" a könyvben. (Eredeti címe: The Lovely Bones.) Több leírást, mennyország béli életképet vártam volna.
Aztán, idegesített a nyomozás, hogy ilyen vakok a rendőrök, persze csak akkor jönnek rá, hogy ki lehetett a gyilkos, amikor már késő. (Jó, tudom, ez nem Agatha Christie regény, itt nem a nyomozás sikeressége a lényeg.)
Ami viszont a legnagyobb bajom volt, hogy kb. a felétől, mikor Harvey bácsi eltűnik, az egész regény átmegy egy családtörténet elmesélésébe. Zajlanak az események (ld anya elutazik, húg kezét megkérik...stb.), de semmi több. Majd amikor Alice Ruth testébe "kerül", akkor már sikítottam. No nem az izgalomtól.
Ruth figurája különben azért fontos, mert ő az, aki "látja" a halottakat. Ha már a szereplőknél tarunk, az apát emelném még ki - csodálatra méltó az igazságérzete és szeretete a lányával kapcsolatban.
Sajnálom, hogy a közepére/végére így leült a regény, pedig jól indult nagyon!
A lezárása viszont tetszett, szép és megható Alice jókívánsága: Hosszú és boldog életet mindenkinek!

A könyvből, mint említettem, film is készült. Férjem ugye látta, én meg olvastam a történetet, így jól ki tudtuk tárgyalni. Elmesélése alapján több különbség is van a film és a könyv között. Egyrészt néhol más időrendben történnek a dolgok, pl. a filmben a húg csak később találja meg a naplót, vagy pl. Harvey bácsi  is a vége fele lép csak le - talán ezzel akarták tovább fokozni az izgalmakat. Emellett a mennyországról is több képet kapunk, állítólag nagyon látványos.
Talán valamikor megnézem a filmet.
Akit érdekel, itt az ajánlója.

Megjegyzések

  1. Még régebben olvastam, tetszett végig, az eleje pedig teljesen sokkolt. A film már kevésbé jött be, pont a mennyország megjelenítése miatt, de az igaz, hogy látványos volt.

    VálaszTörlés
  2. Igen, azt a férjem is mondta h egy kicsit giccses is (ha erre gondoltál), de ezt nem akartam így beleírni az ajánlóba.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább