Ugrás a fő tartalomra

Emma McLaughlin – Nicola Kraus: Dadusnapló

Címe és borítója alapján könnyed olvasmánynak ígérkezik, ám könnyedsége és gyorsan olvashatósága ellenére komoly témát feszeget.
A történetnek az a kiindulópontja, hogy a főszereplő egyetemista lány, Nanny (mi más lehetne a neve) bébiszitterként bekerül egy gazdag családba, ahol egy kisfiúra, Grayerre kell vigyáznia.

Nanny látja a rá leselkedő veszélyeket, de a gyerek kedvéért kitart. Anélkül azonban, hogy sejtené, a rá bízott kisfiúval együtt feláldozható figurává válik egy szabályok nélküli, könyörtelen sakkjátszmában, ahol a gátlástalan játékosok számára csak egy cél létezik: egymáson átgázolva megőrizni gazdag, ám emberi szempontból kiürült státuszukat, illetve ellenfelüket kiütni belőle. Nanny egyetlen fegyvere a szeretet és a fergeteges humor, ám kérdés, hogy a gazdagok dzsungelében ez elég-e, vagy eleve kudarcra van ítélve minden igyekezete. - olvashatjuk az ajánlóban.

A kisfiúval hamar össze is barátkozik, ezzel nincs is gond. Annál szomorúbb azonban, amit Nanny ezzel a számára eddig ismeretlen világgal kapcsolatban tapasztal. Aki gazdag, az gátlástalan, annak mindent szabad, az alkalmazottakkal fölényesen és megalázóan viselkedik, sőt, a saját gyerekét is dísztárgynak tekinti pénzzel teli birodalmában. 
Ami számomra a legfelháborítóbb volt - talán azért, mert én is anya vagyok - , az az volt, ahogyan a gazdag nő, Mrs. X. a saját gyerekével viselkedik!!! Pl. amikor a kisfiúnak 40 fokos láza van, akkor ő a wellnessben kényezteti magát! Vagy akárhányszor a gyerek át akarja ölelni, már löki is el, hogy jaj, összekoszolod a Mami ruháját... és még sorolhatnám! Persze az fontos hogy a gyereket 4 évesen(!) jó intézménybe vegyék fel, de nevelni már a bébiszitter nevelje. 
Félreértés ne essék, semmi bajom sincs azzal, aki bébiszittert fogad gyermeke mellé, hisz milyen jól jön néha! Bár én is ismerek olyan sarkalatos példát a környezeteben, hogy egy Magyarországon élő amerikai családnak több bébiszittere is van: egy hétköznapra, egy hétvégére, egy meg éjszakára. (Éjszakai bébiszitter???) No de térjünk vissza a regényre.
Csodálom, hogy Nanny ilyen kitartó volt, és ilyen sokáig tűrte X-éknél. Le a kalappal előtte, hogy sokszor  nem a saját büszkeségét nézte, hanem azt tartotta szem előtt, ami Grayernek jó. És neki az a jó, ha ő vele marad. Már ameddig vele tudott maradni...
A könyvet anyáknak és bébiszittereknek egyaránt ajánlom!

A regényből film is készült 2007-ben Egy bébiszitter naplója címmel, bővebben pl. a port. hu oldalon, klikk ide.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább