Stieg Larsson: A tetovált lány (könyv+film)

Nagy siker lett Magyarországon is Stieg Larsson svéd író A tetovált lány című regénye, így nagyon örültem neki, mikor megkaptam ajándékba. Bár féltem, túl sok lesz benne a gazdasági-politikai esemény - ld. az utalást  a borítón „a korrupció és gonoszság anatómiája”-, ám szerencsére a krimi szál dominál és teszi tényleg szenzációssá és letehetetlenné a könyvet.

A történet:

Negyven éve történt. Az agg milliárdos elveszítette unokahúgát, akit gyermekeként szeretett. S azóta is, évről évre, valaki – mintha az őrületbe akarná kergetni – minden születésnapján emlékezteti az idős urat arra a tragikus napra… Az évek óta tartó nyomozás új lendületet kap, amikor a férfi felfogad egy vesztes sajtóper után állás nélkül maradt, rámenősnek tűnő újságírót, hogy kísérelje meg az igazság kiderítését. Hisz sokan élnek még a rokonságból, akik akkor ott voltak. A gyilkosnak köztük kell lennie… Ugyanakkor egy jó hírű magánnyomozó iroda munkatársnője rááll az újságíróra, s szinte mindent kiderít róla, ahogyan mások sem bízhatnak abban, hogy titkuk rejtve marad a kivételes tehetségű, tetovált lány előtt. (moly.hu)

Izgalmas krimiről van szó tehát, ám a címével ellentétben a könyv első felében nem a tetovált lány, hanem Mikael, az elítélt újságíró a főszereplő, aki  Stockholmból Hedestadba költözik, ahol az idős Henrik Vanger megbízására családtörténetet kutat, és ezáltal a negyven éve eltűnt (meggyilkolt?) unokahúg, Harriet után nyomoz. 

Nagyon kell figyelni a könyv elején, de ugyanakkor érdekes bepillantást nyerni egy ilyen nagy családba, mint a Vanger család története (a könyvben illusztrációként családfa is található, sőt, térkép is, ki hol lakik - ezek tényleg megkönnyítik a beazonosítást a későbbiekben).

Az első 200-300 oldal amolyan felvezető, rengeteg nyitott kérdéssel és fontos információval, majd amikor a tetovált lány, Lisbeth is állandó szereplő lesz és beleveti magát a nyomozásba (eleinte csak néha-néha tűnik fel a regényben), onnantól már letehetetlen! Ahogy az apró kis elemekből egyre inkább kezd kiderülni az igazság, úgy kerülnek  a főszereplők is egyre nagyobb veszélybe.

Elég sok félelmetes és durva jelenet van a könyvben (brutálisan meggyilkolt nők, nőgyűlölő férfiak -  ld. a könyv eredeti címe Férfiak, aki gyűlölik a nőket). Emellett a szerelmi szál sem maradhat el, bár inkább barátság + szex az, ami a könyv szereplőinek viszonyaira jellemző.

A bűntény természetesen megoldódik, már a regény vége előtt kb. 100 oldallal. Az utolsó 100 oldal amolyan levezető, kicsit unalmasabb is volt. Tudom, maradt még egy nyitott dolog a  könyv végére, Mikaelt ugyanis egy Wennerström nevű gazdag gyártulajdonos miatt ítélték el, és tudom, fontos, hogy valahogy bosszút álljon. Ám ezt rövidebben is le lehetett volna írni. Az izgalmas nyomozás befejezése után kissé leült ezáltal a történet.

De egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam, mert nagyon tetszett! Az, hogy 570 oldal, meg egyáltalán nem zavaró, gyorsan lehet haladni vele, ez ne riasszon vissza senkit.

A könyv trilógiának készült, a további két kötet címe: A lány, aki a tűzzel játszik, illetve A kártyavár összedől.
A szerző, Stieg Larsson (1954-2004) a stockholmi politikai-társadalmi folyóirat, az Expo főszerkesztője volt tizenöt éven át. Váratlanul halt meg nem sokkal azelőtt, hogy a nagy sikerű trilógia első része, A tetovált lány megjelent. (Wikipedia)

A könyvből mozifilm is készült (svéd-dán-német thriller), amelyet a regény elolvasása után rögtön sikerült megnéznem blu-ray-en.  Az alaptörténet ugyanaz, de mint ahogy ez a megfilmesítéssel lenni szokott, elég sok minden máshogy játszódik benne. Nyilván egy 570 oldalas regényt nehéz 152 percbe belesűríteni, és a hosszú leíró részeket, valamint a szereplők gondolatsorait (pl. mikor rájönnek egy újabb titokra a nyomozás során) is nyilván máshogy kell filmvászonra vinni. Lisbeth itt hamarabb is válik főszereplővé, mint a könyvben.

Ezenkívül kimaradtak részek (Cecilia viszonya, a vörös macska és még sorolhatnám), illetve máshogy voltak beleszőve a történetbe - pl. egy nagyon fontos rejtélyre a könyvben Mikael jön rá, a filmen pedig Lisbeth.

A végéről meg: ugye írtam, hogy volt még 100 oldal a Wennerström ügyről, amikor kicsit leszálló ágba ereszkedett a történet. Úgy látszik, ezt a forgatókönyv író is így érezte, mert ezt a 100 hosszú oldalt kb. öt perc alatt „lezavarta”.

Összességében tehát a könyv többet ad, részletesebb, pontosabb (sok mindent lehet, hogy nem értettem volna meg elsőre, ha nem olvasom a könyvet előtte), viszont a film befejezése jobban tetszett!
A filmről itt olvashattok.