Az Alexandra nagy akciójának köszönhetően került a kezembe ez az izgalmas krimi. Már a történet kiindulópontja is hátborzogató:
Két rovott múltú szipirtyó egy fedél alatt él egy szigeten, és valami különös szeretet-gyűlölet viszony fűzi őket egymáshoz… Aztán egyikük, a ház magatehetetlen, hájas úrnője a porcicák elől menekülve egyszer csak kikél tolószékéből, és lezuhan a lépcsőn – majd a nem sokkal később érkező postásfiú az összezúzott tetem mellett ott talál egy márvány sodrófát. Természetesen Doloresre, a társnőjére fogják rá, hogy végzett vele. Dolores a rendőrségen beszámol egész életéről: sötét, pokoli indulatokról mesél – és egy régi napfogyatkozás idején elkövetett szörnyű bűntényről… ám azt tagadja, hogy megölte volna szipirtyótársát.
Mikor elolvastam a fenti ajánlót, azt hittem, az öreg hölgy halála lesz a középpontban, főleg az ekörüli történéseket meséli a főszereplő. Merthogy ez a regény különlegessége, hogy az egész könyv tulajdonképpen egy hosszú rendőrségi vallomás - Dolores elbeszélésében. Ám ő még jobban visszamegy a múltban, és azt vallja be apró részletességgel, hogyan tervezte el és hogyan vitte véghez a napfogyatkozás délutánján férje brutális meggyilkolását. Közben megismerhetjük azt az utat, ami idáig vezette: házasságát, családja történetét, gyermekeit.
A krimi tényleg nagyon izgalmas, és néha már szinte horrorisztikus (ld. rémálmok)! Ha leszámítjuk az első jópár oldalt, amikor Dolores még csak Vera (a vén szipirtyó) gondozását, szarból kiszedését (elnézést a kifejezésért, de többször is így, ezzel a szóval említi a főszereplő) meséli el, utána már tényleg letehetetlen!
A regény 1992-ben jelent meg először, az én példányom egy 2006-os Európa Könyvkiadó kiadvány (ld. kép.)
A könyvből film is készült 1995-ben.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése