Ugrás a fő tartalomra

Graham Greene: A vesztes mindent visz


Bevallom, Graham Greeen-től eddig nem igazán olvastam semmit. Így elsőre nem is mertem komolyabb (vastagabb) könyvet választani, kezdésnek pont jó volt ez a kisregény. Egy délután alatt elolvasható (pl. amíg a gyerek alszik), ugyanis kb. 100 oldal az egész.

A történet röviden:
„Bertram és Cary fényűző mézeshetüket töltenék Monte-Carlóban, ám a friss párocska boldogságát beárnyékolja, hogy - Bertram főnökének ígérete ellenére - nászútjuk költségeiről maguknak kell gondoskodniuk. A férfi, hogy elkerülje a lebukást, a pénztelenség szégyenét, kidolgozza a nyerő rulett-szisztémát, és játszani kezd... Ahogy az elbeszélő Bertram kíméletlen iróniával beszámol a kaszinózás világáról, kibontakozik Greene fanyar humora. Főhősei a jól ismert kisemberek, gyengéikkel, luxuspózaikkal mindennapjaink tükörképei. Előttünk a keserédes parafrázis a játékszerencsétől fejreálló szerelmi sikerről -a vesztes mindent visz. Kinek mi a tét? Házasság, nő vagy szisztéma? Mire pörög a rulettkerék és mire a női lélek?”

Ami nekem érdekes volt, hogy bepillantást nyerhettem a kaszinózás, ezen belül a rulettezés világába. (Én csak játék-ruletten játszottam még hajdanán, azt nagyon szerettem, és ott legalább nem volt gond, ha elvesztettem az összes zsetonom. ☺)
Ugyanakkor a történet ismételten megerősítette bennem azt, hogy a pénz bizony néha „meghülyíti” az embert, és aki szeret minket, és a szegény „énünkbe” szeretett bele, nem biztos hogy gazdagként-gátlástalanként is szeretni fog. És az is biztos, hogy ha valaki ráérez a játékszenvedély ízére, nem tudja abbahagyni.
Vagy ha mégis, akkor sem lesz semmi olyan, mint régen.

A regény 1955-ben íródott. Graham Greeen életéről, munkásságáról részletesen a Wikipedia oldalán olvashattok – klikk ide.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább