Ugrás a fő tartalomra

Robin Cook: Kóma


„Ez a könyv olyan izgalmas, hogy nem fogod tudni letenni” – ezekkel a szavakkal adták nekem kölcsön a regényt (miután az összes könyvtári könyvemet kiolvastam és azon szenvedtem, hogy nincs mit olvasnom).
Hát tényleg nagyon izgalmas volt, sőt, néha már szinte hátborzongató!

A történet röviden: a bostoni Memorial kórházban egyre sűrűbben fordulnak elő olyan esetek, hogy rutinműtét közben kómába esnek a betegek. Susan, a fiatal (23 éves) orvostanhallgató, aki a gyakorlatát tölti a kórházban, önhatalmúlag elkezd nyomozni e rejtélyes ügyben.
Orvosi krimiről van szó tehát, amely, mint írtam, tényleg nagyon izgalmas és fordulatos. Bár néha kicsit idegesített Susan, hogy nem bír a fenekén maradni, amivel aztán rendesen kihívja maga ellen a Sorsot…

„A parkoló körül nem látott semmi gyanúsat. Behúzta a függönyt, égve hagyta a villanyt, és bezárta az ajtót. A folyosón megállt, és ahogy a filmekben látta, a padlótól pár centire összehajtogatott papírdarabot dugott az ajtó hasadékába. A kollégium alagsorát folyosó kötötte össze az Anatómiai és Kórélettani Intézettel. Itt futottak a központi fűtés csövei, az elektromos kábelek, és rossz idő esetén a diákok is erre jártak át. Susan nem tudta, nem követik-e, csak azt tudta, hogy ha igen, nem adja meg könnyen magát, és igyekszik lerázni az illetőt…”

A félelmetes részek mellett voltak azért fantasztikus részek is a könyvben (ld. Jefferson intézet), és volt, ami félelmetes akart lenni, de nekem inkább nevetségesnek tűnt, ilyen volt a hulla-hűtőkamrás rész.
(Meg furcsa volt, hogy mennyire fejletlen volt még a technika a hetvenes években – 1977-ben íródott a regény- , ld. csak egyetlen egy ősi számítógép van a kórházban.)
A történetben van persze szerelem is, feltűnik még barát(nak tűnő) orvos, ellenséges orvos, bérgyilkos…
Többet ígérem nem árulok el! Csupán annyit, hogy Robin Cook tényleg nagyon jól fel tudja idegelni az olvasót, mert nyitott a könyv vége!!! Legalábbis az nem derül ki konkrétan, hogy Susan vajon… :)

A regény olvasása közben egyébként két dolog fogalmazódott meg bennem: 1. Sose kerüljek kórházba. 2. Sose műtsenek altatásban!
És bár tetszett a könyv, nem hiszem, hogy sok Robin Cook-ot fogok olvasni. Ne kérdezzétek, miért. Régebben jobban bejöttek nekem az ilyen sztorik, ma már nem annyira.

A könyvből film is készült 1978-ban.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mira Sabo: Dr. Farkas bárányai

E-könyvben került hozzám Mira Sabo új regénye, amelyet először nem volt kedvem elolvasni, mert nem igazán érdekelt egy szexmániás és hatalommániás ügyvéd története, aztán mivel elég jó értékeléseket olvastam róla a molyon, mégis belevágtam. Az eleje elég ütős, utána kezdődik csak maga a történet, vagyis hogy ki is az a dr. Farkas. Valóban egy olyan alak, akit én is elképzeltem, akinek nem számít a pénz, és minden nőt megkap, akit csak szeretne.. Aztán egyszer csak felbukkan az "angyal", és minden megváltozik, életében először szerelmes lesz. Panni élete sem egyszerű, egy különös "kapcsolatban" él, ráadásul később vetélytársa is akad Farkasnak. Nagyon tetszett, ahogyan Farkas - Panninak köszönhetően - kezd átváltozni Tamássá, hogy ő az a lány, akit először hazavisz szülőfalujába (a vidéki nyugalom, hagyományok, család ábrázolása is fontos szerepet kap a műben). Jó kérdés, hogy a múltat el lehet-e engedni, ha valaki züllött életet élt, meg tud-e változni? Illetve, hogy…

Veréb Emese: Négy évszak években

Veréb Emesét már jól ismerjük a humoros-szerelmi Segítség, már megint egy gyökérrel járok, és "időutazós" A Happy End után című ifjúsági regényei alapján. Nemrégiben megjelent könyve azonban nem regény, nem is A Happy End után várva várt folytatása, hanem egy más műfaj: verseskötet jellegű, egészen pontosan gondolatok összegzése - Négy évszak években.
Az ajánló: Amikor elkezdtem írni ezeket a sorokat, mindössze négy évszak volt mögöttünk. Évekké formálódtak, mi pedig felnőtt emberekké. Talán olyanokká, akik képtelenek elengedni a múltat, mert görcsösen ragaszkodnak ahhoz, hogy ami egyszer volt, az mindig is lesz. Talán olyan emberekké, akik egész életükben várni fognak egymásra, és így ér véget az ő történetük. Bármit is hoz majd az élet, Te formáltál és vittél arra, ahol lennem kell. Nélküled.
A téma itt is a szerelem, a fájdalom, vágyakozás, elmúlás. Nagyon igaz gondolatok vannak benne, némelyre még az ember maga is rádöbben, hogy hoppá, ezt én is így érzem és így fogalmaznám m…

Fejős Éva: Bébi, bumm!

Emlékszem, amikor lehozta a sajtó, hogy Fejős Éva babát vár, én is ledöbbentem picit: nem is pont az életkora miatt (ld. 49 évesen szült), hanem mert számomra ő tipikusan az az utazgatós-világjárós szabadon élő (író)nő, akinek ha nincs gyereke, hát nincs gyereke, színes és nyüzsgős az élete anélkül is. Aztán mégis: ő is anya lett, még ha később is.
A könyvben még a várandósága előtti évekről is beszámol, amikor már (negyven felett) megfogalmazódott benne, hogy gyermeket szeretne, de még éveket kellett várnia rá, hogy kezében tarthassa kislányát. Többször is megemlíti a regény során, hogy valóban nincs időhöz kötve a gyermekvállalás, de senki se várjon ilyen sokáig, ne halogasson, hogy "majd akkor lesz gyerekem, ha ez és ez meglesz..." stb., mert ő is sokat halogatott. Meg nyilván az egészségügyi okok: kevesebb az esély a teherbeesésre, lehet, hogy műtét is kell előtte vagy csak mesterségesen eshet teherbe.
(Kis személyes kitérő. Korábban én is úgy voltam vele, hogy fialaton, t…