Ugrás a fő tartalomra

Jolsvai András: Köröndy vérre megy


Van szerencsém személyesen ismerni az írót, lévén mindketten Újpesthez kötődünk, és munkám során többször találkoztam vele.
Korábban két könyvet olvastam tőle: Az ujpesti személy c. novelláskötetet - tetszett (bájos kis történetek az író gyermekkoráról, családtagjairól és persze Ujpestről); illetve a Ma még csak szerda c. regényt – nem tetszett (akartam róla ide írni, de végül inkább elvetettem az ötletet…).

No de térjünk rá Jolsvai legújabb novelláskötetére, amely nem más, mint a Köröndy vérre megy, és amelyet az Ünnepi Könyvhéten sikerült megszereznem.
Ki az a Köröndy? Hát nem más, mint Köröndy Dénes, egy tipikus pesti figura, aki hol máshol lakhatna, mint a (Kodály) körönd környékén.
(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy én is pont ezen a környéken lakom, így külön élvezet volt olvasni a novellákat, ismervén a helyszíneket, Terézváros hangulatát.)
Jolsvai különben nem most ír először Köröndyről – már két korábbi kötetben is felbukkant eme figura (Ld. lent).

Szeretem Jolsvai stílusát, van benne valami rejtett humor, irónia. Köröndy is pont ilyen „jópofa alak”: éli a saját kis életét, megvan a saját kis baráti köre, nem szakadna el Pesttől – vagy csak nagy ritkán – ő egy tipikus hétköznapi hős tehát.
„Köröndy már csak ilyen: járja a maga útját, konokul, lassan, hátra tett kézzel, és nem hagyja befolyásolni magát.”

A kedvenceim eme kötetből pedig: A titokzatos szomszéd, Garázsmenet, Hegyvidéki dallamok, Köröndy doktor úr, Köröndy az utcai harcos… és még sokat tudnék felsorolni.
Ajánlom tehát bátran mindenkinek – nem csak terézvárosiaknak, és nem csak pestieknek!

A szerzőről:
Jolsvai András író, újságíró, jelenleg a 168 óra főszerkesztő-helyettese.
Művei: Mintha könyvből olvasná (1991), Kárpótlom magam (1993), Ami engem illet (1995), Köröndy (1997), Apák és fiók (1999), Köröndy vesztésre áll (2000), Az ujpesti személy (2003, 2005), Az ember játszik (2004), Szépen vagyunk (2006), Ma még csak szerda (2008).

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mira Sabo: Dr. Farkas bárányai

E-könyvben került hozzám Mira Sabo új regénye, amelyet először nem volt kedvem elolvasni, mert nem igazán érdekelt egy szexmániás és hatalommániás ügyvéd története, aztán mivel elég jó értékeléseket olvastam róla a molyon, mégis belevágtam. Az eleje elég ütős, utána kezdődik csak maga a történet, vagyis hogy ki is az a dr. Farkas. Valóban egy olyan alak, akit én is elképzeltem, akinek nem számít a pénz, és minden nőt megkap, akit csak szeretne.. Aztán egyszer csak felbukkan az "angyal", és minden megváltozik, életében először szerelmes lesz. Panni élete sem egyszerű, egy különös "kapcsolatban" él, ráadásul később vetélytársa is akad Farkasnak. Nagyon tetszett, ahogyan Farkas - Panninak köszönhetően - kezd átváltozni Tamássá, hogy ő az a lány, akit először hazavisz szülőfalujába (a vidéki nyugalom, hagyományok, család ábrázolása is fontos szerepet kap a műben). Jó kérdés, hogy a múltat el lehet-e engedni, ha valaki züllött életet élt, meg tud-e változni? Illetve, hogy…

Veréb Emese: Négy évszak években

Veréb Emesét már jól ismerjük a humoros-szerelmi Segítség, már megint egy gyökérrel járok, és "időutazós" A Happy End után című ifjúsági regényei alapján. Nemrégiben megjelent könyve azonban nem regény, nem is A Happy End után várva várt folytatása, hanem egy más műfaj: verseskötet jellegű, egészen pontosan gondolatok összegzése - Négy évszak években.
Az ajánló: Amikor elkezdtem írni ezeket a sorokat, mindössze négy évszak volt mögöttünk. Évekké formálódtak, mi pedig felnőtt emberekké. Talán olyanokká, akik képtelenek elengedni a múltat, mert görcsösen ragaszkodnak ahhoz, hogy ami egyszer volt, az mindig is lesz. Talán olyan emberekké, akik egész életükben várni fognak egymásra, és így ér véget az ő történetük. Bármit is hoz majd az élet, Te formáltál és vittél arra, ahol lennem kell. Nélküled.
A téma itt is a szerelem, a fájdalom, vágyakozás, elmúlás. Nagyon igaz gondolatok vannak benne, némelyre még az ember maga is rádöbben, hogy hoppá, ezt én is így érzem és így fogalmaznám m…

Fejős Éva: Bébi, bumm!

Emlékszem, amikor lehozta a sajtó, hogy Fejős Éva babát vár, én is ledöbbentem picit: nem is pont az életkora miatt (ld. 49 évesen szült), hanem mert számomra ő tipikusan az az utazgatós-világjárós szabadon élő (író)nő, akinek ha nincs gyereke, hát nincs gyereke, színes és nyüzsgős az élete anélkül is. Aztán mégis: ő is anya lett, még ha később is.
A könyvben még a várandósága előtti évekről is beszámol, amikor már (negyven felett) megfogalmazódott benne, hogy gyermeket szeretne, de még éveket kellett várnia rá, hogy kezében tarthassa kislányát. Többször is megemlíti a regény során, hogy valóban nincs időhöz kötve a gyermekvállalás, de senki se várjon ilyen sokáig, ne halogasson, hogy "majd akkor lesz gyerekem, ha ez és ez meglesz..." stb., mert ő is sokat halogatott. Meg nyilván az egészségügyi okok: kevesebb az esély a teherbeesésre, lehet, hogy műtét is kell előtte vagy csak mesterségesen eshet teherbe.
(Kis személyes kitérő. Korábban én is úgy voltam vele, hogy fialaton, t…