Ugrás a fő tartalomra

Bene Viki: Eszterlánc


Már korábban hallottam a könyvről, hogy egy poénos-terhesnős könyv – ld. az alcíme Egy „páratlan” anya feljegyzései. Tényleg nagyon jópofa és humoros olvasmány, ám a címmel és a borítóval ellentétben nem csupán a terhességet meséli el, hanem az azelőtti időszakot is.
A történet kezdete nagyon tipikus: a főszereplőt megcsalja a pasija, utálja a munkahelyét, ahol később fel is mond …. – úgy látszik ez a jól bevált „sablon” mindig bejön.

„Eszter széllelbélelt, bizonytalan huszonéves lány. … Csak a macskájában és a barátnőiben nem csalódott, ők legalább szeretik, ami fontos ugyan, de kevés a boldogsághoz. Mit kell tennie egy nőnek, ha semmi sem sikerül neki? Vásárolni, méregteleníteni, köldökékszert fúratni, ördögöt űzni, csontkovácshoz menni, beújítani egy másik munkát, de legfőképpen egy másik pasit - átmenetileg az sem baj, ha nem dúl köztük a nagy szerelem, majd csak megjön. Persze érdemes észnél lenni ezzel az új pasival is, hátha ő is hazudós. És ha a szerelmen kívül az sem jön meg, amit annyira várnak néha a lányok, akkor egykettőre páratlan helyzetben találhatják magukat.”


Amit sajnáltam vagy hiányoltam, hogy a szingli-pasikeresős és -találós (tehát a teherbeesés előtti) időszakról hosszabban ír, ez a könyv több mint felét teszi ki; a terhes korszak eseményei pedig néha kicsit elkapkodottak, előfordul, hogy hetek maradnak ki… pedig én erről olvastam volna többet. Mert tényleg nagyon jó „dumák” vannak benne!

Ja, és felfedeztem egy nagy bakit a sztoriban. Magyarázza már meg valaki, aki szintén olvasta a könyvet, hogyan lehetséges! (Cselekményleírás következik!) Csajszi november 4-én este van együtt úgy a pasijával, hogy az „nem vigyáz”. Aznap éjszaka már jól bekajál a konyhában. Rá három napra bepánikol, hogy késik neki, és a teszt már aznap, tehát november 7-én pozitív. Ilyen gyorsan? Hogy is van ez???

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább