2010. május 5., szerda

Szolzsenyicin: Ivan Gyenyiszovics egy napja


"Itt, fiúk, a tajga törvényei uralkodnak. De itt is élnek emberek. A táborban azok pusztulnak el, akik kinyalják a tányért, meg akik az ambulatóriumba vetik reményüket, no meg akik a komának járnak besúgni."

Alexandr Iszajevics Szolzsenyicin (1918-2008) 1962-ben írta az "Ivan Gyenyiszovics egy napja" című művét. A szibériai munkatáborok embertelen körülményeit, a foglyok mindennapjait meséli el, vagyis Ivan (Suhov) egy teljesen átlagos napját - a háromezer-hatszázötven (plusz három) teljesen hasonlóból - a hajnali ébresztőtől a késő esti számlálásig.

"...amikor semmi különös nem történik: mínusz harminc fok van, mint mindig; híg halleves a reggeli, mint szokásos; a rabokat létszámba veszik és motozzák reggel és este, munkába menet és jövet, mint rendesen; dúl az ügyesek és élhetetlenek egyenlőtlen küzdelme a kályha és a kásás kondér körül, ahogy megannyi napon, héten, hónapon, éven át… A büntetések és a még mindig megszokhatatlan megaláztatások sem súlyosabbak, mint máskor." (moly.hu).

Nagyon durva volt olvasni a könyvet, amely Suhov szemszögéből élethűen mutatja be, mennyire kegyetlen volt egy fogolytábor. Amikor is mínusz harminc fokban habarcsolsz és örülhetsz, hogyha ebédidőben bekanalazhatsz egy kis kását (netán dupla adag is jut); közben meg állandóan "szívatnak": átvizsgálnak, ellenőriznek és megszámlálnak; és örülsz, ha nem visznek szigorítottba, ami egyet jelent a biztos pusztulással.

Mégis tetszett, még ha nagyon lehangolt is, miközben olvastam. Mert szerintem a sok szórakoztató, kellemesebb történet mellett ilyet is kell olvasni. Kötelezővé tenném mindenkinek, főleg annak, aki minden apró-cseprő kis dolgon szeret problémázni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Louise Jensen: A béranya

Elég gyorsan elolvastam ezt a könyvet, amelyet már a Libriben kinéztem (még mikor A Fal -at vettem), ám végül e-könyvként, a bookandwalk-...