A Bexi-sorozat három olvasott kötete közül számomra ez volt a legkáoszosabb. Néha már túl "soknak" éreztem, hogy ennyi esemény, kavarás, fordulat, balszerencse stb. történik benne. Persze minden szereplő hozta a megszokott formáját. Nézzük nagyvonalakban, mire lehet számítani ebben a regényben. Bexi az elején kicsit elvonul vidékre, az apjához, ami teljesen érthető, hiszen a folyamatos nyüzsgés és pörgés után valóban ráfér egy kis nyugalom, internet és kommentek olvasása nélkül. A csendes kis faluban születik meg új alkotása, az Illúzió , amely itt is a kötet címét adja (mint a korábbi részek esetében is). Hazatérése után persze minden zajlik tovább úgy, ahogyan előtte: Márkkal a furcsa kapcsolata, kavarások fellépésekkel, kiadóval, Aszádékkal; sőt, új szereplőként feltűnik egy káromkodós csellista lány is. A regény leghumorosabb része - szerintem - "Dzsordzso" bemutatása. Geri sajnos nagyon antipatikus lesz, és ott van "ellenségnek" még Pí, Evelin-Lexi...
"A könyvek olyanok, mint a tükör: mindenki azt látja bennük, amit a lelkében hordoz." (C. R. Zafón)