Megkezdődött az új tanév, így ismét előtérbe kerülnek az ifjúsági regények. A Stanley, a szerencse fia is tipikus kamaszregény, egy fiúról szól, akit lopással vádolnak, így kerül be egy elég különös javító-táborba. Ebben a Zöldtó Táborban ugyanis az a feladat, hogy minden nap kell ásni egy meghatározott méretű, nagy gödröt, amit aztán este be kell temetni. Másnap ugyanez. Stanley az elején nagyon szenved, megviseli a munka, kihólyagosodik a keze, nem tud olyan mélyre ásni, mint a többiek, akik azzal "vígasztalják", hogy a következő nap még nehezebb lesz. Megszökni nem lehet a csörgőkígyók és a gyíkok miatt, no meg azért sem, mert a tábor egy sivatag közepén van. A fiú hamar megismerkedik a többi lakóval, megtanulja a "szabályokat", és ő is "becenevet" kap. Azt gondolnánk, nagyjából ennyi a történet: fiúk, kényszermunka, és majd lesz valami végkifejlet, de nem. Az ásás során ugyanis történik egy fordulat, melynek köszönhetően feldereng a múlt és a régi ...
"A könyvek olyanok, mint a tükör: mindenki azt látja bennük, amit a lelkében hordoz." (C. R. Zafón)